2026. július 1., szerda

Miért nem válaszolok tisztességesen?

(Gondolatok Janikovszky Éva novellája kapcsán)

Miért nem válaszolok tisztességesen? Valójában magam sem tudom. Lehet, hogy azért, mert túl nagy hülyeség lenne, amit mondok, vagy azért, mert a szüleim nem értenének meg.

Majdnem mindennap megtörténik velem, hogy konfliktusba kerülök a szüleimmel a házimunkák vagy a tanulás miatt. A legérdekesebb eset az volt, amikor eltűnt a húsfogó. Anyukámnak pont az kellett a vasárnapi ebéd elkészítéséhez. Kereste mindenfelé, még az ágyam alatt is, ahol majdnem minden megtalálható, a zoknitól kezdve a fenyődíszekig, habár nyár van, de a húsfogó nem volt ott. Ezek után kikérdezte a nagymamát és a nagypapát, akik néha ezt-azt kölcsönvesznek, de ők sem tudtak semmit.

A bátyámnak sem volt kielégítő információja a konyhai eszközről. Apu soha semmit nem vesz el kérdés nélkül, ezért őt anyu nem is kérdezte.

Még mielőtt anyu elért volna hozzám, nekem már eszembe jutott, hogy nálam volt legutóbb a fa húsfogó. Egy délután a kedvenc karkötőm beleesett a wc-be. Gyorsan ki kellett vennem. Mivel a konyha a fürdőszoba mellett van, ott kerestem valami fogóeszközt, és épp a fa húsfogó akadt a kezembe. Sikerült megmentenem a karkötőm, de a szegény fafogót soha többé nem használhatták. Kivittem a műhelybe, és ott elkallódott valahova.

Ezek a gondolatok suhantak át az agyamon, mire anyukám odaért hozzám. Természetesen tőlem is megkérdezte, hogy nem láttam-e valahol a húsfogót, de ártatlan arccal csak azt válaszoltam, hogy nem, mert különben órákig vitatkoztunk volna.

Végül egy mentő ötletem támadt. A fém húsfogót ajánlottam a fa helyett. Anyukám elfogadta a tanácsomat, és nem kutatott tovább, így mindenki megnyugodott.

GYARMATI Anita 8/2 Fejős Klára iskola, Nagykikinda

VÉLEMÉNYEZTÜK

A fogalmazást Nagy Magdolna újságíró véleményezte.

Kedves Anita!

Tekintettel a korodra, nem kétlem, hogy gyakran keveredsz konfliktusba a környezeteddel, én viszont, bevallom, kedvelem mindazokat a témákat, melyekben őszintén kell megnyilatkozni. A cím alapján fogalmazásod is jókedvvel vettem kézbe. Nem okoztál csalódást, még akkor sem, ha történetednek simán adhattál volna olyan címet is: Miért füllentettem? Fogalmazásodból kiderül, nem szándékosan tetted, amit tettél, de mégsem voltál talpig tisztességes anyukáddal szemben, mert nem mondtad el neki az igazat. Ebben biztos egyetértünk.

Elgondolkoztál-e azon, hogy mi történt volna, ha megmondod neki, mi történt valójában. Nem értette volna meg? Nagyon haragudott volna rád? Következményei lettek volna a melléfogásodnak?

Úgy vélem, nem. Szerintem meg kellett volna mondanod, mi történt, azt is, hogy félsz a szülői reakciótól, és biztos zöld ágra vergődtetek volna. Gyakran sajnos a könnyebb utat választjuk, mint te ebben az esetben. Pedig „csak” össze kellett volna szedned magad, és vállalni a következményeket. Próbáld ki! Hidd el, nem is túl nehéz bátornak lenni! Csak meg kell mutatni őszinte szándékunkat, és a dolgok helyre kerülnek. Az őszinteséget ugyanis mindenki tiszteli. Különösen a szülők.

Magyar ember Magyar Szót érdemel