Mikor kicsi voltam, nagyon szerettem fogni a ceruzát és irkafirkálni.
Anyukám még akkor megtanított egyszerű dolgokat rajzolni, így már háromévesen le tudtam rajzolni a házakat, hóembert, emberi testet, virágot és nyuszit. Ezért mikor elindultam óvodába, sokkal könnyebben mentek a köröcskék, görbe, egyenes vonalkák. Mikor elérkezett a várva várt iskola, a tanító nénitől sok dicséretet kaptam. Mivel türelmesen és rendezetten rajzolgattam a vonalakat, sokszor odaírta füzet aljára, hogy nagyon szép. Ezután kezdtük írni a betűket. Elővettük az ábécés könyvet és lassan olvasgattuk a rövid szavakat: mi, ma, mimi, mami. Ezeket a rövidke szavakat nagyon könnyen megértettem, de következtek a kicsit nehezebbek, a mondatok. Ennek olvasásában a tanító néni segítségére is szükségem volt. Az osztállyal együtt lassan, türelmesen olvasgattuk szóról szóra a mondatokat, majd egyre folyékonyabban a kisebb-nagyobb meséket.
Nagyon örülök, hogy még első osztályban megtanultam írni-olvasni mert a jövőben mindenhol szükségem lesz rá.
