Egy szombaton elhatároztuk Flórival, a legjobb barátommal, hogy elmegyünk a parkba. Amikor kiértem az utcára, valamiben megbotlottam. Egy távirányító feküdt előttem. Volt rajta egy nagy piros gomb, és mikor megnyomtam, egyszerűen leállt az idő. Még egyszer megnyomtam, akkor elindult az idő.
– Ez klassz – mondtam.
– Micsoda? – kérdezte anyukám.
– Semmi.
– Mi az a hátad mögött?
– Ja, ez... ööö – akkor eszembe jutott, hogy meg tudom állítani az időt. Úgy is tettem, és már szaladtam is a parkba.
Ott találkoztam Flórival, és mindent elmeséltem neki, ő persze nem hitte el, ezért odaadtam neki a távirányítót, hogy kipróbálja. Azután már hitt nekem.
Elmentünk a focipályára, hogy megnézzük, van-e valaki, és szerencsére volt. Megbeszéltük velük, hogy Flóri és én mindannyiuk ellen játszunk.
Amikor elkezdtük, megállítottam az időt, és csak akkor indítottam el, amikor a kapu előtt voltam, így csináltam egy párszor. Mikor megnyomtam a gombot, észrevettem, hogy nem indul. Megnéztem, mi a baj, és rájöttem, hogy lemerültek az elemek. Hazaszaladtam, és szerencsére volt még egy. Beleraktam a távirányítóba, majd pedig visszaszaladtam a pályára, és elindítottam az időt. Még egy kicsit fociztam, azután hazamentem.
Amikor hazaértem, kihoztam a garázsból egy kalapácsot, és szétvertem a távirányítót.
– Jobb így – gondoltam. – Ki tudja, ki mire használná fel a szerkentyűt.
VÉLEMÉNYEZTÜK
A fogalmazást Nagy Magdolna újságíró véleményezte.
Kedves Tamás!
Egész izgalmas kalandra invitálsz bennünket, sőt nagyfokú bölcsességről is tanúbizonyságot teszel a befejezésben. Munkád egyébként nagyon is fantáziadús, fiús fogalmazás. Amikor végigolvastam soraid, tudtam, hogy ezt és így lány nemigen írhatta. Nem tévedtem. Persze szó sincs arról, hogy ez baj lenne. Sőt.
Nem hagyhatom ugyanakkor szó nélkül, hogy a bölcs befejezés mégis arról tanúskodik, hogy szereted a sci-fi irodalmat, vagy a sci-fi játékfilmeket. Azokban ugyanis gyakran előfordul, hogy a főhősök hozzád hasonlóan felismerik az időgép ártalmait, veszélyeit. Nem ártott volna meg azonban, ha kicsit részletesebben foglalkoztál volna azokkal a pillanatokkal, amikor az időgépet bevetetted. Milyen lehet megállítani az időt? Mi történik azokban a pillanatokban a körülötted levőkkel? Mit érzel te, és mit ők azok után, ha újra elindul az időgép? Mit nyertél, és veszítettél-e valamit?
Egyszóval, biztos lehetett volna még „agyalni” ezen a témán. Biztos vagyok benne, hogy minden képességed megvan hozzá, és ha újra szembekerülsz ezzel a témával, alaposabban körbejárod.
