Az embernek rengeteg barátja lehet, de igaz csakis egy.
Igaz barát az, akit már legalább 2-3 éve ismerünk, akiről tudunk. Úgy vélem, pár nap alatt nem lehet igaz barátság két személy között. Ilyen társ mellett nem lehetnek titkaink. Az igaz barátok mindent megosztanak egymással és bármikor egymás segítségére sietnek baj esetén.
Ez egy szoros kapcsolat két személy között, úgy gondolom, ebben az őszinteség a legfontosabb. Emellett a tisztelet a másik személy iránt is erős. Ami lényeges dolog, az az, hogy fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen. Nem számít, mi történt a múltban. Talán baleset, megmaradt hegek, sebek... Ennek ellenére elfogadjuk egymást. Lassan-lassan az évek során én is rátaláltam az igaz barátnőmre, és örülök, mert elfogadott egy baleset megmaradt sebeivel is ilyennek, amilyen vagyok. Ez a dolog nagy változást hozott az életembe. Még mindig egy picit nehéz, de szép lassan kiheverem a dolgot. Nem is nagyon értem, hogy őt ez nem zavarja, ez a seb, ez a dolog. Nem tudom... pedig én őszintén mondom, rühellem. Az embernek olyan társra van szüksége, akiben megbízhat, akinek mindent elmondhat, akivel jól érzi magát, és akivel jókat lehet hülyéskedni és szórakozni. Nekem ez mind megvan. Azt, hogy egy férfi és egy nő között lehet-e igaz barátság, nem tudom. Ez elgondolkodtat, legalábbis engem. Kíváncsi vagyok, hogy lehet-e, és ha igen, akkor milyen. Ugyanolyan lehet-e, mint két lány vagy két fiú barátsága? Nem, nem hiszem... vagy talán, meglehet... én sem tudom pontosan. Az igaz barátok nem veszekednek, annál inkább jót szórakoznak, ha tehetik, mindig együtt vannak. Kisegítik egymást, ha valami gond van. Együtt sírnak, nevetnek. Megvédik egymást, kiállnak egymás mellett is, ha gond van, megvigasztalják egymást.
Nem tudom, hányan találtak már rá erre az „igaz barátságra”, de aki már meglelte, az biztosan nagyon boldog, és jobbat nem is kívánhatna magának.
