Állítólag 2008-ban érkezett el hozzánk a gazdasági világválság első hulláma. Sokak szerint nálunk a válság már huzamosabb ideje tart, valamikor a 90-es évek elején vette kezdetét. Egyesek nem is tudják, hogy milyen az, amikor nincs válság, nem tudnak különbséget tenni, hisz nincs viszonyítási alapjuk. Egy igen sok lelket számláló réteg még nem érezte azt, hogy milyen gondtalanul utazni, nyaralni, telelni, új gépkocsit vásárolni, és nem attól rettegni, hogy mekkora lesz a villanyszámla, vagy éppen jut-e a betevő falatra.
Ugyanakkor a másik oldalon egy szűkebb rétegnek fogalma sincs arról, hogy mi az a válság, eszik vagy isszák, és hogyan hat ki mindennapi életükre. Őket nem fenyegeti a nincstelenség, a kilátástalanság, sem az, hogy a begyűrűzött válság V vagy W alakot mutat, ahogyan a közgazdászok ezt bontogatják. A sors vagy a szerencse úgy hozta, hogy az anyagi gondok ezt a réteget nem érintik.
Mindezt azért írtam le, mert a Szerbiai Gépkocsi- és Alkatrészimportőrök Egyesülete (Srpska asocijacija uvoznika vozila i auto-delova) a minap közzétette legújabb statisztikai kimutatását, ebből pedig néhány igen érdekes adatot emelhetünk ki. Például azt, hogy országunkban a luxusgépkocsik eladása az idén nagyot ugrott a tavalyi évhez képest. Egyes modellek eladási mutatói megduplázódtak, például 15 darab Audi A8-as limuzin és 10 darab Porsche Panamera lelt új gazdára. Nem nagy számok ezek, de ha eláruljuk, hogy a német járgányok darabja 150 000, illetve 185 000 euró, akkor már egészen másképpen fest a helyzet, és hol vannak még az eladott Mercedesek, BMW-k, Lexus-ok stb. A válság ellenére évente mintegy 1500 luxusjárgány kel el országunkban, és ez a szám évről évre nem változik különösképpen, tehát akinek eddig is volt, annak a jövőben is lesz, akinek pedig nem volt, annak még kevesebb lesz. A méregdrága járművekkel ellentétben esett a „hétköznapibb” modellek eladása. Egyre kevesebben vesznek fel bankkölcsönt, hogy új gépkocsit vásároljanak. Már a használtra is alig futja, tengernyi behozatali, néhány éves autó vesztegel a kereskedésekben. Mint ismeretes, a gépkocsi ára az idő múlásával egységesen csökken, tehát csupán az kérdés, hogy mekkora veszteséget könyvelnek el az importőrök az év végén. Az újvidéki és a szabadkai autópiac sem a régi már, igaz, a kínálat szélesnek mondható, de vevők csak elvétve lézengenek a gazdára váró járgányok között. Hiába, akinek futja gépkocsira, az nem a lestrapált behozatali négykerekűeket, hanem a legújabb Audikat vagy BMW-ket mustrálja.
