Rendes körülmények között – ami természetesen a valóságban sosem valósulhat meg, csak elméleti síkon – a gazdaságnak nem tesz jót a túlzott állami beavatkozás. A hidegháború idején, a kétpólusú világban szépen kirajzolódtak a különbségek a szigorúan államilag vezérelt és az akkor liberálisnak nevezett és hitt modellek között. Amikor az úgynevezett keleti tömb gazdaságilag már nem bírta tovább a versenyt, egyesek naivan a „történelem végéről” beszéltek. Úgy vélték, és bizonyos perspektívából úgy is tűnhetett, hogy eljött a mindenki számára jólétet hozó világrend korszaka. A világban azonban a dolgok nem úgy működtek, és nem úgy működnek ma sem. Nem sok idő telt el, és rá kellett jönni, hogy a dolgok korántsem ennyire egyszerűek. Krízishelyzetekben – állami beavatkozás nélkül – súlyos gazdasági következmények nehezíthetik meg a lakosság életét. Ma már kevesen hisznek abban, hogy a „láthatatlan kéz”, a szabad piac majd mindent megold. Az sem tekinthető helyes hozzáállásnak, hogy mindent szabályozni kell. Az igazság – ha lehet így fogalmazni – ebben az esetben is ott van valahol félúton.
Magasnyomású gazdaság
A magasnyomású gazdaság (High-Pressure Economy) egy olyan, a szakirodalomban is mind gyakrabban emlegetett gazdasági modell, amely mesterségesen generált magas foglalkoztatási és beruházási szintre törekszik, ezzel felfelé hajtva a béreket, egyben kikényszerítve a termelékenység növelését is. Ez utóbbi a legtöbb esetben kulcskérdés, ha a jövőbeni fejlődésről, valamiféle előrelépésről beszélünk. Az elmúlt időszakban számos cikk és interjú foglalkozott a „magas nyomású gazdaság” témájával. Sok esetben kritikák érték az elképzelés gazdaságpolitikává tételét. Fontos megjegyezni, hogy sokan úgy tekintenek a fogalomra, mint ami lényegében azonos a túlfűtött gazdasággal, ami pedig közismerten inflációhoz vezet, és veszélyezteti a pénzügyi stabilitást is. Ellentétben a „túlfűtött” gazdasággal, amely a legtöbb esetben valóban inflációt okoz, ez a modell a munkaerőhiányon keresztül ösztönzi a vállalati hatékonyságot, nem csupán a puszta kereslet élénkítésével. A magas nyomású gazdaság egy olyan gazdasági állapot, melyben mesterségesen nagyobb gazdasági növekedést indukálnak gazdaságpolitikai módszerekkel, a monetáris politika hathatós támogatásával. A módszerek és a rendelkezésre álló eszközök jellemzően a kormányzati kiadások növeléséből, fiskális stimulusokból állnak. Jegybanki szempontból egy laza monetáris politikával lehet támogatni a folyamatot, ami alacsony kamatokat, valamint úgynevezett mennyiségi enyhítést jelent. Ezen ismérvek alapján nem nehéz beazonosítani, mely kormányok azok, amelyek az említett célokat helyezik előtérbe, még ha nem is mindig kommunikálják ezt ilyen formában.
A fogyasztók viselkedését kell figyelni
A cégvezetők, menedzserek általában a számadatok alapján próbálják a trendeket beazonosítani, és azok alapján hoznak döntéseket. A legtöbb esetben állami szinten, a monetáris és a fiskális politika alakítása során is a mutatószámokat figyelik. A számok sem mindig „megbízhatóak”. A világban zajló gazdasági folyamatok vizsgálhatóak egzakt matematikai és statisztikai módszerekkel. Ilyenkor a folyamatokat függvényként vagy egyenletenként ábrázolják, melyek alapján valóban felismerhetőek bizonyos törvényszerűségek. Ennek ellenére mindig ott van az a bizonytalansági faktor, ami az emberek esetleges ki nem számítható viselkedéséből, előre nem látható döntéseiből ered. Matematikailag váratlan eseményeket, háborúk kitörését, természeti katasztrófák előfordulását nem lehet megbízható módon modellezni. Ezáltal amennyiben elfogadjuk például azt az állítást, hogy a hitelminősítők politikailag befolyásolhatatlanok és függetlenek, még akkor is tévedhetnek. Ezt bizonyítják az eddigi tapasztalatok. Az is benne van a pakliban, hogy egyes országok jellegzetességeit „kívülállóként” akár félre is értelmezhetik, vagy tévesen értékelhetik. Ezért történhet meg, hogy az olyan országok esetében, mint a miénk, a borbély vagy a sarki tökmagárus – akik a szolgáltatás igénybe vétele, vagy a fogyasztás mértékéből és szerkezetéből mélyrehatóan érzik a gazdaság állapotát – jobban megítélik a helyzetet, mint a korszerű módszerekkel dolgozó ügynökségek. Lehet, hogy nem is tudják a megfelelő terminológiával élve, szakszerűen leírni a helyzetet, de hogy jó vagy rossz korszak következik, azt gyakran ösztönösen érzik. A fogyasztók viselkedése sokatmondó lehet, erre rájöttek a tengerentúlon is. A közgazdászok általában nem figyelnek fel az olyan mutatószámokra, mint a hamburger, a hot dog vagy a pljeskavica fogyasztása, illetve a benzinkutakon vásárolt nassolnivalók gyakorisága. Pedig ezekből is következtetni lehet a gazdaság állapotára és abból eredően a közhangulatra.
