A jövőbe látás képessége egy-egy döntéshozó vagy politikus esetében elmondhatatlanul sokat jelenthet. Mindig felmerül azonban a kérdés, hogy vajon lehet-e ennyire turbulens időkben, ilyen bizonytalan körülmények között előrelátni a dolgokat. Amennyiben a jelenlegi helyzetet tekintjük válságosnak, akkor nem tudjuk, nem vagyunk tisztában azzal, mi következhet. Mára az eddigi tapasztalatok és információk alapján olyan 21. századi modellekkel kellene rendelkeznünk, amelyek tanultak a 20. század összes rendszerének minden hibájából. A társadalmi feszültségek kialakulásának mindig is kedveztek a válságos időszakok. A gyűlölködés, a különféle okokra visszavezethető frusztrációk, a rasszista, kirekesztő magatartás ilyen időkben könnyebben elharapózik. Nem lehet ilyenkor sem figyelmen kívül hagyni az ökológiai válságot, mely meghatározza korunkat. A modern kori megreformált gazdasági rendszereknek egyidejűleg kellene egyfajta globális gazdasági, egyben kulturális rendszerként működniük. Az emberek véleménye ezzel kapcsolatban nagyon eltérő. Megfigyelhetően annak a függvényében is változik, hogy az illető melyik társadalmi réteg, társadalmi csoport tagja. Az egykori hazai egypártrendszer, az állami vállalatok dominanciája idején a kapitalizmus a magasabb életszínvonal és a szabadság szinonimája volt, miközben az iskolában azt tanították, hogy az önigazgatású szocializmus az igazságos társadalmi berendezkedési forma. Amikor aztán kezdtük megtapasztalni, mit jelent a magántulajdon dominanciája, sokak számára a szegénység, kizsákmányolás, a társadalmi egyenlőtlenség szimbóluma lett a korábban hőn áhított kapitalizmus. A gazdagokról is nagy általánosságban egy negatív kép alakult ki. Sokak felfogása szerint csak azok tehettek szert jelentős vagyonra, akik megszegték a törvényeket, illetve baráti vagy rokoni kapcsolataik voltak. A kapitalizmusnak azonban több, egymástól eltérő formája létezik. Ezek annyira különbözhetnek egymástól, hogy csak nagy általánosítással sorolhatjuk őket egy kategóriába.
Minden megváltozott
A kapitalizmus fejlődésének számos fázisát, több variánsát különböztethetjük meg. Ma ott tartunk, hogy a klasszikus szemlélettel már nem sokra mehetünk. A felhőgazdaság üzleti szerkezete számos újdonságot hozott életünkbe. A gazdaságban is forradalmi változásokat generál. A mesterséges intelligencia megjelenése pedig felgyorsítja a folyamatokat. Az innovatív üzleti modell nehezen definiálható, de ott tartunk, hogy valakik az új modellekkel is sok pénzt tudnak keresni. Ideológiai szempontból viszont meglepő fejleménynek tekinthető, hogy a kínai gazdasági csoda egy diktatórikus politikai rendszer keretein belül fejlődött ki, az egyéni szabadságjogok jelentős korlátozása közepette. Oroszországot is autokratikus rendszer keretében sikerült gazdaságilag konszolidálni. De Dél-Korea és a többi ázsiai kistigris felemelkedésében is döntő szerepet játszott a tekintélyelvű politikai rendszer, pontosabban a domináns állami beavatkozás. A „régi” típusú kapitalizmusok – látjuk ezt itt Európában – elöregedtek, elkényelmesedtek. A mintázatok ugyan ismétlődnek, ám már semmi sem lesz megint olyan, mint régen. A modern kori megreformált kapitalizmusnak egyidejűleg kellene egyfajta globális gazdasági és egyben kulturális rendszerként működnie. Az ismétlődő természeti katasztrófák arra is rámutatnak, hogy ideje felfogni, a gazdasági növekedés határa a környezeti erőforrások szűkösségében keresendő. A gazdasági irányítás prioritása – a kisvállalkozói szinttől egészen a nemzeti és nemzetek feletti gazdaságpolitikákig –, nem lehet más, mint a bolygó és a rajta egzisztáló társadalmak egészségének megőrzése, lehetőség szerint a javítása is.
Érzékeny egyensúlyon alapuló rendszerek
Olyan képzett és sokoldalú szemlélettel megáldott vezetőkre van szükség, akik döntéseik meghozatala során figyelembe veszik a tényt, hogy ők is egy érzékeny egyensúlyon alapuló rendszer részei. Az újkori szemlélet eltér a neoliberális és a keynesiánus gondolkodókétól. A gazdaságra élő szerkezetként tekinthetünk, mert lényegében az is. A szervezet egyre gyorsuló keringését ma már az internet és az ott kialakuló közösségi médiaplatformok javítják. Az internet forradalmasította az emberek közötti kommunikációt. Az információ, illetve a pénz keringése időnként kórossá válhat, egyfajta káros mellékhatásként. A várakozásokkal ellentétben a folyamat nem a tökéletesebb verseny felé mozdította el a piacokat. A dereguláció érdekes módon, önmaga serkentette azoknak a pénzügyi központoknak a kialakulását, melyek a profitot és a megtakarításokat gyorsan elszívják a periferikus szereplőktől. Egy olyan változata alakult ki a kapitalizmusnak, amelyben a hatalmas szereplők már túl nagyok ahhoz, hogy a piaci körülmények között esetenként természetesnek számító bukásuk, tönkremenésük megengedhető legyen. Ezért akár mesterségesen is életben tartják őket.
A kis- és középvállalkozó szektor ilyen körülmények között nehezen tud növekedést felmutatni, annak ellenére, hogy sok esetben ők is jelentős állami támogatást élveznek. Az egészséges keringés visszaállítása lehet, hogy utópisztikus gondolat ma már. Ijesztő lehet abba is belegondolni, hogy teljesen kizárjuk a piaci törvények hatásait, és valami mesterséges rendszert hozunk létre. A kommunista diktatúrák korábbi gyakorlatából ismert, hogy ez milyen veszélyeket rejt.
