Szó ami szó, miközben hivatalosan arról beszélünk, hogy Szerbiában a külföldiek számára tilos a földvásárlás, a társadalmi tulajdonban lévő földek nagy része – mintegy 250 000 hektár – elkelt már a privatizációs törvény nyújtotta kiskapunak köszönhetően. Miközben – a régióban utolsóként – Szerbiában még mindig nem rendelkeztek a kommunista időkben államosított földek visszaszármaztatásáról.
Ezzel a mezőgazdasági birtokaink földvagyonát eltékozló szerbiai magánosítási stratégiával – a negyvenéves „kommunista hacacáré” ide vagy oda – a földtulajdonlás tekintetében lassan helyreállítódni látszik a régi kelet-közép-európai rend: a nagybirtokrendszer. No de itt most nem ez a kérdés, hanem az, hogy miért kell a zsíros vajdasági föld a külföldieknek, s miért a szerb oligarcháknak.
Az általánosságon túlmutató válasz érdekében ketté kell választani a kérdést, ugyanis nem biztos, hogy ugyanabból az okból kifolyólag kell a külföldinek a jó minőségű szerbiai termőföld, mint amiért a hazai oligarcháknak. Igaz, a két dolog szorosan összefügg egymással.
Az Európai Unió állampolgárai számára egy mifelénk furcsán hangzó ok is ösztönzést jelenthet a más országokban való földvásárlásra vagy -bérlésre. A visszafejlesztett szerbiai mezőgazdasággal ellentétben az uniós országokban az agrárium húzóágazatának az állattenyésztés számít, ami hatalmas környezetterhelésnek teszi ki az adott gazdaságokat. Közönségesen szólva sok nyugati gazdaság a „trágyában fuldokol”, ugyanis az intenzív állattartásra berendezkedett mezőgazdaságban nem tudnak mit kezdeni ezzel az egyébként hasznos „melléktermékkel”. Emellett az állattenyésztés takarmányigényét csak rekordterméssel szavatolhatják, ami fokozott műtrágyázással, s azzal együtt fokozott környezetterheléssel jár. Itt jön a képbe a buktató: az Európai Unióban 2011-től szigorú, a környezetterhelést csökkentő normatívákat vezetnek be, Szerbiában pedig alighanem a legkisebb környezetterhelésnek vannak kitéve a földek. Nálunk a 90-es években alig használtak műtrágyát, s még jelenleg is az utolsó helyen, Albánia mögött állunk a műtrágya fölhasználásával Európában. Ezek után képzeljük magunkat egy osztrák gazda helyébe: viszonylag alacsony ár, nagyon olcsó munkaerő, s emellett a környezetterhelésnek legkevésbé kitett szántók birtokába juthat a vajdasági földdel a külföldi. Ennek a csábításnak nehéz lesz ellenállni.
Szerencsére a külföldiek rohama nem holnapra várható. A Stabilizációs és Társulási Egyezmény elfogadása után négy évvel szabadítják föl a külföldieknek a szerbiai földpiacot, s a ratifikáció európai részről még mindig nem történt meg.
De miért kell a hazai oligarcháknak a zsíros vajdasági föld? Annak idején a volt szocialista országokban sokan hangsúlyozták az ottani földvásárlással kapcsolatban, hogy ez a legjobb módszer a pénzmosásra. No de én nem erre gondolok. A szerbiai földpiac fölszabadulásával ugrásszerűen megnőhetnek a földárak. Aki nem szeretne, vagy a hatályos törvények miatt nem tud túladni a földjén, az valószínűleg a külföldiekkel kötött haszonbérleti szerződéssel is óriási tiszta jövedelmet szavatolhat majd magának.
