A győztesek és zsákmányuk
A lelkesen szervező elemériek igyekezeteit az idén mind a Tisza, mind harcsaállománya díjazta. A megmérettetést jó vízállás, kedvező versenyfeltételek és falánkul zabáló nagybajuszúak jellemezték. Versenytaktikák sora dőlt dúgába amiatt, mert a harcsa helytől és csalitól függetlenül és válogatás nélkül folyamatosan ostromolta a horgokat. Ezt csak fokozta, hogy a versenykiírás szerint mérték és pontozták a méreten aluli példányokat is. Tehették, hiszen a zsákmány életben tartása és sértetlenül történő visszaengedése része a szabályoknak.
Sóti János a bajnokharcsát ünnepli
A nagyszámú kapásnak köszönhetően csúcsok egész sora dőlt meg. A 27 versenypáros 190 harcsát fogott 246 kiló összsúlyban. Győzött a Saša Turkov (Elemér) és Aleksandar Petrov (Nagybecskerek) páros, 22 harcsájuk össztömege 32,7 kiló volt. A második helyet az idén dobogóra gyökerezett Pópity Mihály és Pósa Róbert magyarkanizsai sikerpáros foglalta el (14 harcsa, 24,33 kg), az idén megrendezett kuttyogatóversenyek mindegyikén dobogós helyezést értek el. A mérleg nyelve végül mégis Bácska felé billent, mert a harmadik helyet az adai Bojan Prokin és Sóti János foglalták el, 9 harcsájuk összsúlya 21 kiló volt, közöttük a verseny legnagyobb halával (10,25 kiló), amely Sóti horgán veszett rajta.
Az idén megrendezett négy tiszai kuttyogatóverseny ismét rávilágított ennek a halfogási módszernek a népszerűségére, ebből kifolyólag jövőbeni idegenforgalmi jelentőségére is. Hogy abból lesz-e valami, az immár másvalakinek az asztala. Emlékeztetni arra, hogy a horgászok évek hosszú során át kemény – olykor kilátástalannak tűnő – harcot vívtak létjogosultáságáért, az viszont már a mi asztalunk (is). Az elemériek sem feledkeztek meg arról, akinek neve az évekig tartó kuttyogatóügy körüli huzavonában a „jó fiúk” oldalán rendszerint felmerült, ezért a magyarkanizsai Duško Rakićot Arany Tiszavirággal, az egyesület legmagasabb elismerésével tüntették ki.
