Érdujhelyi Menyhért születési nevén Ellinger Menyhért 1860. január 4-én született Zentán és 1925 októberében a távoli Allentownban, az Amerikai Egyesült Államok Pennsylvania államában halt meg. Katolikus plébános, hittanár és történetíró volt, Újvidék város monográfusa. Iskoláit Zentán, Szegeden és Kalocsán végezte, ahol 1882. június 3-án szentelték pappá. Ezt követően Adán, Hercegszántón, 1887-től pedig Újvidéken volt segédlelkész, ez utóbbi város ipariskolájában a szerb nyelvet is előadta. Plébánosként Kiskőrösön és Zentán szolgált, 1908-ban itt mondott le a parókiáról, és máig ismeretlen okokból – egyes feltételezések szerint a kivándorló híveit követve – az Egyesült Államokba ment. Az 1890-es évek elejétől jelentek meg történeti tanulmányai, értekezései és cikkei a hírlapokba és folyóiratokba. A Katholikus Hitoktatás című folyóiratot 1893-tól éveken át szerkesztette, ugyanabban az évben jelent meg első kötete, a Péter és Bánk bán összeesküvése. A Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulat választmányi ülésén 1894. január 4-én felolvasta A karlóczai patriarkátus és a boszniai gör. kel. egyház című történeti értekezését.
Kiváló középkori történészünk volt, monográfiák hosszú sorában tárgyalta Délmagyarország török hódoltság előtti egyház- (A titeli káptalan története, 1895), gazdaság- (Szerzeteseink mezőgazdasági tevékenysége 1526 előtt, 1906), közigazgatási (A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon, 1899) és művelődéstörténetét (A kalocsai érsekség a Renaissance-korban; Zenta, 1899). A budapesti tudós körökben is elismert és nagy tekintélynek örvendő történész volt. A Magyar Tudományos Akadémia jelentetett meg Egy alajbég telepítései – Adatok az Alföld XVII. századi történetéhez (1901) című tanulmányát, de a Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának is a kedvelt szerzői között sorába tartozott. Ők adták ki A kolostorok és káptalanok befolyása Magyarország mezőgazdasági fejlődésére a mohácsi vész előtt (1903) című munkáját.
A Századokban jelent meg A karlóczai patriarkátus és a boszniai gör. kel. egyház (1894), A szláv maticák (1895), valamint a Tvrtkó bán és János kanonok cselszövénye (1897) című tanulmánya, és ő ismertette a folyóiratban a Dudás Gyula szerkesztette Bács-Bodrogh vármegye egyetemes monográfiáját (1896), valamint Iványi István Szabadka szab. kir. város története című munkáját (1895). Külső munkatársa volt 1890-től a Budapesti Hírlapnak, ott jelent meg A szerémi magyarok, a Kalugyerek reformja és A magyarországi szerb papság című írása. Szinnyei József tudni vélte, hogy Érdujhelyi Menyhért munkatársa volt, a Bácska, az Ujvidék, a szerb Javor, a Naša Doba, a Bács-Bodrogher Presse és a Magyar Sion című lapoknak és folyóiratoknak is.
Írásainak igazi otthona a Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulatának Évkönyve volt, ott jelentek meg olyan jelentős művei, mint az Újvidék művelődési történetéből (1890–1891), az Újvidék pere Péterváraddal kövezetvám miatt (1892), A magyarországi szerb hírlapirodalom története (1892–1893), a Báthmonostori apátság (1899), a Ferenc-rendiek a Bácskában a mohácsi vész előtt (1900) és a Görögök a Bácskában a török háború után (1903).
Érdujhelyi Menyhért A péterváradi apátság (1891) című munkájában elsőként dolgozta fel átfogó igénnyel a bálakúti-péterváradi ciszterciek életét. Élete fő művét 1894-ben, az Ujvidék szab. kir. város története című monográfiáját a városi törvényhatóság megbízásából írta meg, könyve a magyar mellett, német és szerb nyelven is megjelent. Könyvében elismerő szavakkal szólt Újvidék magyar, szerb és német lakosságának kultúraigényéről és kultúraszeretetéről, lelkesen méltatta a polgárság nemes lelkesedését, mellyel századok során a szellemi haladás előmozdítását szolgálta. E törekvésének fényes bizonysága az a küzdelem, melyet a magyar közösség a XVIII. század közepe óta a katolikus gimnázium megszerzése érdekében kifejtett.
Már Mária Terézia idejében, 1748-ban szabad királyi várossá történt „nemesedése” után, Újvidék városában és annak környékén – Pétervárad, Piros, Futak, Palánka, Újlak és Bács településeken – elemi erővel jelentkezett a magyar tannyelvű gimnáziumi oktatás igénye, de évtizedeknek kellett elmúlnia addig, amíg a kezdeményezést siker koronázta. Érdujhelyi ugyanakkor arra is rámutatott: Újvidéken – a magyarországi szerbek kulturális központjában – a magyar egyházi és művelődési intézmények létrehozása és eredményes működtetése mindenkor, még az országos hatósági intézmények hatáskörébe tartozó döntések esetében is, a szerbekkel kötött alku függvényében volt csak lehetséges. „A szerbségénél a nemzetiségi érzet rendkívül ki van fejlődve, talán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy a magyarországi összes nemzetiségek közt nincs egy sem, mely anyanyelvéhez oly szívósan ragaszkodnék, s azt annyira szeretné, mint a szerb. Az anyanyelvnek ezen féltékeny őrzése, a nemzetiségi erős érzék idegenkedést támasztott a szerbeknél az újvidéki gimnázium iránt, az nálok népszerűségre vergődni nem bírt.” Ezért volt oly körülményes, s ezért vett igénybe több évtizedes küzdelmet a katolikus gimnázium létrehozása is.
A Dudás-féle millenniumi Bács-Bodrog vármegye egyetemes monográfiája (1896) című hatalmas műben ő foglalta össze a Róm. kath. egyház történetét, a Borovszky Samu szerkesztette Bács-Bodrog vármegye (1909) első kötetében pedig Marcekovich Imrével és Profuma Róberttel közösen írták meg Újvidék város történetét. A Budapesten 1896-ban megjelenő Katholikus Szemlében tette közzé Kutatásaim a római levéltárakban – melyben szépírói erényeit is megcsillogtatta –, de ismeretes, hogy forráskutatásokat végzett a bécsi és a budapesti levéltárakban, valamint a vármegyei archívumokban is.
A Bács-Bodrog vármegye egyetemes monográfiája megjelenését Érdujhelyi Menyhért a Századokban üdvözölte, méltatásában a gazdag vármegye méltó millenniumi emlékének nevezte a könyvet. Kiemelte: szerkesztője, Dudás Gyula hosszú éveken át igazi tudósi odaadással dolgozott e tekintélyes monográfián. A történészi munkáról elmondta: „gazdag levéltárak és családi levelesládák nem állottak a könyv íróinak rendelkezésére. Elpusztultak azok a török háborúk idején; a historikus töménytelen fáradsággal kénytelen messze vidékekről összegyűjteni a vármegyei monographia megírásához szükséges adatokat”. Ennek ellenére a monográfia lapjain Bács-Bodrog vármegye a maga teljes pompájában jelent meg.
Érdujhelyi Menyhért tagja volt annak a népes seregletnek – Szentkláray Jenő, Borovszky Samu, Iványi István, Dudás Gyula társaságának –, amely az 1848-as forradalmat és szabadságharcot követően, a XIX. századi nemzetépítési tevékenységük révén visszaadták a Délvidék népeinek a küzdelmek során elkallódott történelmi ismereteket. Nekik volt köszönhető, hogy a társadalom és a kultúra intézményesülési folyamatai során nemzeti múltunk emlékezete meghatározó erővé vált, hogy a hírlapok, a tudós társaságok, a művelődési egyesületek, a középiskolai tantestületek és az oly népszerű szabad líceumok tevékenységükkel a közművelődés szolgálatába szegődtek, és tartalmat adtak a nemzeti felemelkedés programjának.
Nyitókép: Érdujhelyi Menyhért: Újvidék története
