Bár a vadászidény még április derekán megkezdődött, az első bérvadászok csak május első napjaiban érkeztek a területre. A környező egyesületekben már javában zajlott a bakvadászat míg a topolyai határban még nyugalom honolt, és ez biztosan hozzájárult ahhoz, hogy sokkal több őzet lehetett látni a határban, mint az előző években. A téli takarmányozásnak köszönhetően a vad kiváló kondicíóban vészelte át a februári kemény hideget, így az agancs növekedése is megfelelő volt.
A bérvadászok május derekáig tizenkét bakot lőttek a topolyai területen. Az eredmény pedig önmagáért beszél, ugyanis az egy tucat trófea négy híján mind érmes. Az eddigi bakvadászat két arany-, két ezüst- és négy bronzérmes trófeát hozott. A többi trófek közül mindenképpen ki kell emelni egy szűkállású gyilkos agancsot, valamint egy, az agancstő sérülése következtében keletkezett több szárú rendellenes trófeát. A további kettő is érett, javakorabeli bak trófeája. Tehát nincs miért szégyenkezniük a topolyai vadászoknak, hiszen ez az eredmény a tudásukat, és hozzáértésüket igazolja.
Az őzvadászatból eredő bevétel döntő részét a terület további gyarapítására, valamint takarmányvásárlásra fogják fordítani.
