Április közepén újból elővesszük a golyós puskánkat, kihúzzuk az olajat a csövéből, és a trófeáinkat nézegetve felidézzük a múlt őzbakvadászatainak minden rezzenetét. Ilyenkor kezdünk új álmokat szövögetni, készülődni az új idényre, hogyan lőjük meg idei tavaszi őzbakunkat.
Akik ezt nem a saját területükön teszik, már jó előre meg kell hogy tervezzék az utat, biztosítaniuk kell megfelelő szabadságot, és nem kevés pénzt, ha valamirevaló trófeát szeretnének zsákmányolni. Ha minden megvan, és már csak a koffert kell becsomagolni, akkor se árt utánanézni, milyen feltételek közt töltjük el azt a néhány napot, amit a vadászatra szántunk. Mert nem mindegy, hogy kényelmes vadászházban, tisztességes szállodában vagy bolháktól nyüzsgő kunyhóban szállunk meg. Akinek már volt ilyenben része, tudja mit jelent az ilyesmi.
Amerikában, ahol divatosak a lóhátas vadásztúrák, megszokott, hogy sátorban, vagy a szabad ég alatt éjszakázzanak. Afrikában vannak helyek, ahol még dívik a gyalogszafarizás is, kiváltképp, ha a vendég hajlandó felárat fizetni a vadregényes utazásért. Ezzel egyidőben a rhodéziai vadászfarmokon elengedhetetlen a klimatizált hálószoba, az úszómedence és persze a néptáncos, tam-tam dobos ünneplés minden elejtett vad után. És lehet ezt még fokozni? Hát persze, hogy lehet, hiszen a kínálatban még ott van a családi csomag is, amikor arástul, gyerekestül megyünk antilopvadászatra, és amíg a családfő a terepjáró magaslesként kiképzett platójáról kilövi a kudubikát, a medence mellett napozó asszonykának fehérkesztyűs boyok szolgálják fel az üdítőt.
De úgy tűnik, hogy egy kicsit túl messze elkalandoztunk a vajdasági zöld búzatábláktól és a pacsirtadalos, balzsamos tavaszi hajnaltól. Igaz, nem igényeljük mi a medencét, a fehérkesztyűs boyt, de ha szeretnénk, hogy több külföldi vadász jöjjön területünkre őzbakra vadászni, hát nem árt eljátszadozni a gondolattal, hogy a zsíros paprikáson és savanyú boron kívül ne csak tiszta szobát és bakot kínáljunk. Van nekünk is mit mutatnunk, igaz nem dobszóra ugráló pucér lanyokat, de számtalan olyan vadászszokás és néphagyomány van, amelyért messzeföldről is idejönnek a vajdasági vendéglátásra kíváncsi külföldiek. Azért ne essünk túlzásokba. Elég, ha az európai vadászszokásokat betartjuk, és megmutatjuk a vendégnek szűkebb pátriánk nevezetességeit. Biztos, hogy jövőre is eljön, lehet hosszabb időre is, akár arástul, gyerekestül.
