A mai anyagias világban minden áru, még a vadászat is. Itt nem a vadra gondolok, hanem magára a vadászatra. A terület vadbősége nagyon fontos tényező, de még nem biztosítja a vadászat minőségét. Az előző este a röptetőből kiengedett fácánkakasok százai az igazi vadászember számára nem jelentenek jó minőségű vadászatot. Az ilyen madársereglet lemészárlása nem jelenthet szórakozást egyetlen jó érzésű ember számára sem. Igaz, ízlések és pofonok különböznek… Aki ilyen szórakozásra tart igényt, vadászat helyett forduljon inkább pszichológushoz, vagy ha a hús kell, akkor vegye meg a mészárszékben, ott olcsóbb.
Mi is az, ami a vadászat minőségét teszi? Mi az, amiért virradat előtt kibújunk a meleg ágyból, és órákat utazunk a fagyos hajnalban, hogy egész nap térdig érő hóban gyalogoljunk, hogy este elégedetten szürcsöljük teánkat jó barátok társaságában. Hát semmi szín alatt sem csupán a nagy vadbőség, a vállat szinte lebénító rengeteg lövés, de még a kocsmában való tivornyázás sem, amit mifelénk egyesek barátkozásnak neveznek.
Az igazi vadász számára a vadászat minőségét az örökké megmaradó élmény teszi, és az is maradandó élménynek számít, ha nem is lő semmit, de nagyszámú, a vidékre jellemző vadat lát. Számára többet ér egy vadon kikelt, acélos izmú, méteres farkú, villámgyors röptű fácánkakas, mint húsz kopott, hájas, repülni alig bíró, voliéros fácán.
Az igazi vadászember kész akár háromszoros árat is fizetni egy jól megszervezett vadászatért, amelynek szervezője több százas nevelt fácánból álló terítéket garantál.
Ha már a szervezésnél tartunk, annak döntő szerepe van a vadászat minőségét illetően. Minőségről nem beszélhetünk akkor sem, ha a vendéget olyan traktorpótkocsin szállítjuk a vadászat színhelyére, amelyiken előző nap trágyát hordtak, de akkor sem, ha klimatizált terepjáróban ülve hajkurásszuk az őzeket. A túl aszketikus körülmények épp annyira zavaróak, mint a túlzott kényelem. A lakájoskodó, szolgaként hajbókoló kísérők szintén nem a vadászat minőségét szolgálják.
A jó minőségű vadászatnak megvannak a szabályai, amiket minden résztvevőnek be kell tartania, tekintet nélkül arra, milyen vastag a bugyellárisa a vendégnek. A vadászatnak van vezetője, akinek a szava mindenki számára szentírás. A vadászati személyzetnek mindig segítőkésznek, hivatása magaslatán állónak kell lennie, de semmi szín alatt sem süllyedhet a vendég lótifutijává. Mi több, ha a vendég nem tartja magát a vadászvezető utasításaihoz, vagy ha a szabályok ellen szándékosan vét, a vadászatot le kell állítani, és a rendbontó puskást el kell távolítani, bárkiről is legyen szó. Mindezt a vadászat minőségének megőrzése céljából.
A jól szervezett, úgymond csúcsminőségű vadászatok, amelyeken minden résztvevőnek alkalma van vadat látni és lőni is rá, éppúgy vonzzák a külföldi vendéget, mint a nagy teríték. Mivel a háborús évek padlóra tették a trófeás vad minőségét, nem rendelkezünk akkora agancsú szarvasbikákkal, őzbakokkal vagy akkora fogú vadkanokkal, melyekért ide jönnének a külföldi nimródok. Csakis a szervezéssel és a vadászat minőségével csalogathatjuk őket a területünkre. Legalábbis addig, amíg jó gazdálkodással nem nevelünk megfelelő minőségű nagyvadat.
Ha valaki mindezek után sem tudja elképzelni, milyen a jó minőségű vadászat, hát az nyúljon a zsebébe, menjen el mondjuk Magyarországra, lőjön egy szép bikát, és lesse el az ottaniak szervezési fortélyait. Drága? Hát a tandíj sosem volt alacsony!
