A címbe foglalt kérdés valószínűleg felvetődik minden olyan emberben, aki arra szánja magát, hogy Diana istennő kegyeinek hódoljon. A válasz egy cseppet sem egyértelmű, annál is inkább, mert nem mindegy, hogy apróvadas vagy nagyvadas társaságnak vagyunk-e tagjai. Vagy netán nem vagyunk tagja egy társaság sem, hanem úri kedvünk szerint oda megyünk vadászni, ahova meghívnak bennünket, vagy ahol fogadnak bennünket vendégvadászként.
A vendégeskedés, bár kényelmesnek tűnik, mégsem mondható olcsó mulatságnak. Egyrészt ezért, mert sehova sem illik üres kézzel menni, másrészt pedig azért, mert ha valaki meghív bennünket vadászni, azt illik visszahívni. Ha sehol sem vagyunk tagok, ezt csak úgy tudjuk megoldani, ha a múltkori vendéglátónknak is mi fizetjük a vadásztatását olyan terepen, amelyen fogadnak hazai vendégvadászokat. (Készakarva nem használom a vadászturista kifejezést, mivel nem magyar, és nem fedi a fogalmat.) Vendégként vendéget vinni valahová enyhén szólva is pofátlanság, bár eléggé gyakori jelenség. Ilyenkor az, aki meghívta az illető személyt, kénytelen-kelletlen lenyeli a békát, és jópofát vág a hívatlan vendéghez is. A másik lehetőség – bár ilyenről még nem hallottam –, hogy kerek perec elküldi a szemtelen vendéget és annak vendégét is.
De térjünk vissza az eredeti kérdéshez.
Az, aki egy kicsit is konyít a témához, tudja, hogy apróvadra sörétes, nagyvadra pedig kizárólag golyós puskával vadászunk. Ergo legalább két fegyvert kell birtokolnunk, ha vadászni szeretnénk. Természetesen vannak olyan jelentős vadászmúlttal rendelkező nimródok, akiknek világéletükben csak egy sörétes puskájuk volt, és sosem vágyódtak arra, hogy valamilyen trófeás vadra vadásszanak.
A sörétes fegyver kiválasztása ízlés és szokás dolga. Van, aki a hagyományos, úgynevezett lapátcsövű puskákra esküszik; van, aki a korszerűbb bokpuskákra; és vannak olyanok, akik az öntöltő félautomata sörétfecskendőket kedvelik. Ami a fegyver kaliberét illeti, a nagyobb kaliberű fegyver lőszerében több sörét van, így egyesek szerint nagyobb a találat esélye, bár ez nem egészen így van. Sokkal fontosabb tudni jól lőni, mint nagy puskával hadonászni.
A golyós fegyvereknél a helyzet sokkal bonyolultabb, ugyanis nem etikus, és főleg nem célravezető verébre ágyúval, elefántra pedig bocfapuskával vadászni. A kis termetű állatokra nem célszerű nehéz, nagykaliberű puskát használni, mivel az szétroncsolja a húst, tönkreteszi a gereznát és használhatatlanná zúzza az egész állatot. A kiskaliberű, modern, nagy kezdősebességű lőszernek, bár nagyon precíz, nincsen kellő ölőereje ahhoz, hogy ledöntsön egy szarvasbikát vagy vadkant. Az ilyen nagy testű, súlyos állatok esetében a kis kaliber, vagy inkább, mondhatjuk, a könnyű lőszer, csak „megpiszkolja” a vadat. Ennek kapcsán sokan számtalan példát hoznak fel, amikor kiskaliberű puskával hihetetlenül nagy állatokat ejtettek el. Ezek azonban csak kivételek. Tapasztalt, nagy szakértelmű nimródok úgy vélik, hogy a golyónak legalább akkorát kell ütni, ahány kiló az elejtendő állat. Így biztos, hogy az oldalba lőtt szarvasbika nem ugrik el, és csökken a vad elvesztésének veszélye. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy minden vadnak megvan a maga puskája. Rókát, sakált, őzet csupán kiskaliberű golyós puskával lőjünk; szarvasra, dámra, disznóra, medvére pedig csak nagykaliberű fegyverrel vadásszunk! A nagyvadas területek gazdái (azok, akik a területen gazdálkodnak) többnyire szigorúan megszabják a területükön használható fegyver kaliberét és a lőszer súlyát, de mindig is voltak olyan urak vagy elvtársak, akiknek nem volt ildomos szólni. (Ha pedig valaki mégis szólt, akkor az repült állásából.) Ezért nekünk, vadászoknak eleve úgy kell fegyvert választanunk, hogy az megfeleljen a követelményeknek. Univerzális kaliber egyelőre nem létezik. Tehát ha nagyvadas területen vadászunk, legalább két golyós puskával kell tennünk. A több puska nem luxus, hanem szükség; persze ha van rá pénzünk. A vadászat drága szenvedély, és ha becsületesen akarjuk űzni, áldoznunk kell rá.
