A horgászok világában aligha akad unalmasabb dolog, mint az egyesület évi közgyűlése. Télidő, az egyesületi otthon fűtetlen terme, számadatok unalmas felsorolása, sohanapján megvalósuló tervek… Míg sok helyen évtizedek óta így van, Magyarkanizsán ezt másképp csinálják. Ott a városháza dísztermében tartják a közgyűlést, nagyszámú horgász, igen sok vendég és – ami a legfontosabb – rengeteg gyerek jelenlétében. Magyarkanizsán működik ugyanis az ország legtömegesebb és legjobban szervezett horgásziskolája, a Sarnyai Csaba által vezetett különítmény alkotja az egyesület létszámának több mint negyven százalékát.
A különféle versenyeken elért eredmények felsorolására már majdhogynem ráillik az unalmas jelző. Mert amíg másutt egy kimagasló teljesítmény felett hosszan elcsámcsognak a részvevők, addig ezt Magyarkanizsán tőmondatban intézik el: Ismét győztünk! A múlt évben ugyanis a kutyogatóversenyek mindegyikén jól szerepeltek, dobogóra kerültek, több helyen pedig valóban győztek is. Ennél azonban fontosabb, hogy a tavaly lebonyolított kuttyogatóversenyek közül a magyarkanizsai volt a legtömegesebb, és hozta – mind átlagban, mind tömegében – a legnagyobb zsákmányt is. Minden esélye megvan arra, hogy nemcsak az ország, hanem a körzet legnépszerűbb versenyévé nője ki magát. Az egyesület népszerűségére utal, hogy kuttyogatásban vidéki vendégversenyzőik is vannak. Nem pénzért szerződtetett profikról van szó, hanem olyan versenyzőkről, akik anyaegyesületükön kívül Magyarkanizsán is tagsági díjat fizetnek, csakhogy tagjai lehessenek ennek a csapatnak.
A filmbeli „Kell egy csapat!” Magyarkanizsán így hangzik: Van egy csapat! A közgyűlésre vidékről meg külföldről érkezők rendszerint elcsodálkoznak azon, hogy ebben az egyesületben még él és virul az önkéntes munka intézménye. Tavaly a tagság ennek keretében 1240 órát dolgozott bele a közösbe. Tovább rendezték a csónakkikötőt meg környékét, biztonsági berendezésekkel látták el, és annyit költöttek, amennyivel rendelkeztek.
Húsz-egynéhányan a kétszáz közül a tagozatvezetővel és Tóth András elnökkel
A magyarkanizsai horgászok évi közgyűlése mindig jó alkalom arra, hogy tisztázódjanak a vízparti történésekkel kapcsolatos félremagyarázások, és hogy hasznos kezdeményezések induljanak útjukra. A hullámtéren levő ívóterületeken történő horgászás tilalmát tavaly a halőrszolgálat szabadon értelmezte, és teljes egészében betiltotta. Ezzel kapcsolatban most válasz formájában elhangzott, hogy ez csak addig tilos, amíg a folyó nem tér vissza a főmederbe, a visszamaradt tócsákban már szabad horgászni.
Rendkívül fontos az a kezdeményezés, mely szerint az illetékesektől követelni kell, hogy az ivadék mentését helyezzék vissza az egyesületek hatáskörébe. Az érvényben levő törvény szerint ezt most kizárólag a vízkezelő végezheti a felügyelőség képviselőinek jelenlétében. Tavaly, mire az illetékesek megérkeztek, az ivadék elpusztult!
