Vajdaság területén 16 olyan védett terület van, amelyek határain belül horgászvizek találhatóak, és amelyeken lehetséges horgászni, de mindegyiken tilos a halászat. Ezek a következők: Fruška gora Nemzeti Park, valamint a Felső-Dunamente, Ludasi-tó, Karađorđevo Dunabökénynél (Mladenovónál), Kovilji–Péterváradi-rét, Zasavica, Obedi-láp, a Delibláti-homokpusztán levő Labudovo okno, Óbéga–Császár-tó és a Deliblát melletti Kraljevac Speciális természeti rezervátumok . Ezenkívül hat természeti p ark létezik, mégpedig a csúrogi–földvári Holt-Tisza, a Palicsi-tó, a palánkai Tikvara, a begecsi Jama, a Jegricska és a P ancsova melletti Ponjavica.
A halállomány védelméről és fenntartható hasznosításáról szóló törvény 2009 májusában lépett hatályba. E törvény szerint a halászati vizek azon folyó- és állóvizek (akár természetesek, akár mesterségesek), amelyek a halak élőhelyét képezik. Ezeken belül halászati területeket határoztak meg, amelyek hidrológiailag és biológiailag egységet alkotnak, gazdaságilag pedig biztosítják a halvédelmet és a halállomány fenntartható hasznosítását.
E törvény alapján a horgászok fölosztása is megváltozott. A sporthorgászat fogalom újonnan csak a versenyhorgászatra vonatkozik, míg a szabadidős esetében a rekreatív horgászás fogalmát vezették be.
Annak érdekében, hogy biztosítva legyen a halállomány fenntartható hasznosítása, a halászati vizeken horgászterületeket kell meghatározni. Ezt a halászati terület kezelője indítványozza, a határozatot pedig a környezetvédelmi miniszter hagyja jóvá a Természetvédelmi Intézet véleménye alapján. Ha természetvédelmi területről van szó, akkor a védett terület kezelője határozza meg a horgászterület határait.
Ezeken a területeken hozzáfizetős horgászengedély szükséges. Ennek árát a terület kezelője határozza meg, és a környezetvédelmi minisztérium beleegyezése után lehet kibocsátani.
Az új törvény előírja, hogy az összes horgászvizet kategorizálni kell. Ezt a halállomány fajbeli és mennyiségi összetétele alapján végzik. A védett területeken a hozzáfizetős engedély kiadásához szükséges a kategorizációról szóló bizonylat, melynek értelmében a védett terület horgászvizeit a második kategóriába sorolták. Ennek egyik alapfeltétele, hogy a halállomány legalább 70%-át tájhonos (autochton) halfajok képezzék. Ha a halállomány összetétele nem tesz eleget ennek a követelménynek, nem lehetséges hozzáfizetős engedélyt kiadni. A védett területeken a horgászterület gazdálkodási programja alapján korlátozzák a kiadható évi horgászengedélyek számát is.
Annak érdekében, hogy a halállomány összetételében a tájhonos fajok megfelelő arányban szerepeljenek, az utóbbi időben számos vízterületen folyik a tájidegen fajok szelektív lehalászása, minisztériumi engedély alapján. Számos vízterületen ugyanis a törpeharcsa, a busák, az ezüstkárász, a naphal… egyedsűrűsége és tömege messze meghaladja az őshonosakét, és többek közt veszélyeztetik a tájhonos halfajok populációinak fönnmaradását is. A lehalászás egyben hozzásegít ahhoz, hogy a vízterületet a második (hozzáfizetéses) kategóriába lehessen sorolni.
A védett területet meghatározó jogi dokumentum előírja a területen engedélyezett és tiltott tevékenységeket, így a horgászatot illetően is bizonyos korlátozásokat és tilalmakat helyez kilátásba, meghatározza, hogy védett terület horgászterületének mely részein engedélyezett a horgászás, és ennek melyik típusai (rekreatív vagy sporthorgászat).
