A pisztrángsügér élettanát tanulmányozva – különös figyelmet szentelve étrendjének – első benyomásunk, hogy a szóban forgó hal egyáltalán nem válogatós. Bár étlapjának fő összetevője a hal, megtalálható rajta minden vízben úszó-mászó élőlény is: béka, tarajasgőte, számos vízirovar és rengeteg rovarlárva. Ha ehhez hozzátesszük, hogy rendkívül kíváncsi és olykor agresszív halról van szó, úgy tűnik, hogy könnyen horogra csalható. A gyakorlatban viszont nem így van, különösen legyezés alkalmával észlelhetők rigolyái.
Amíg egyik napon rámenősen támadja a felszíni zajos utánzatokat, másnap ugyanezektől és ugyanazon a vízen szinte elmenekül, és jobban kap a fenéken vezetett lárva-, illetve a vízoszlop közepében vagy felszínközelben vezetett halutánzatokra. A pisztrángsügér viselkedésében beálló gyakori fordulatok ellenére a ragadozó hajlam domináns marad. A legyező horgászás előnye, hogy az alkalmazható nagyszámú kreáció hűen utánozhat mindent, amivel a pisztrángsügér táplálkozik, a változatos technikák pedig könnyen ráhangolódnak viselkedési tornamutatványaira.
Nimfák
Nagy előnynek számít, hogy akár apró nimfákat kínálunk fel 14-es horgon, akár 5–15 centis sztrímerekkel horgászunk, csak az előkéken kell kisebb-nagyobb változtatásokat végrehajtanunk, a felszerelés többi része marad. A célnak megfelel mind a pisztrángok legyezéséhez használt 4/5-ös, mind a csuka sztrímeres legyezéséhez való 8/9-es jelzésű felszerelés. A különbség csupán az, hogy a nagy utánzatok használata könnyű felszerelésen valamivel bonyolultabb, apró utánzatok alkalmazása esetén viszont élvezetesebb. A vajdasági vizeken ideálisnak tekinthető a 6/7-es osztályba tartozó horgászbot a hozzá való zsinórral, az orsó viszont lehet bármilyen, hiszen szerepe kimondottan a zsinór tárolására korlátozódik. A horgászbottal összhangban levő bármelyik úszózsinór megteszi, legalkalmasabbak azonban a WF (weight forward) jelzésű, sztrímerek használatára kifejlesztettek, melyek szinte minden gyártó kínálatában fellelhetőek.
Felszíniek
A pisztrángsügér legyezéséhez használható utánzatok jegyzéke – figyelembe véve a szóban forgó hal változatos étrendjét – igen hosszú. A képeken bemutatottak fogóssága sokszorosan bizonyított. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a légykötéskor – ha pisztrángsügérre megy a játék – széles mozgásteret adhatunk képzelőerőnknek. Ez a hal ugyanis olykor előszeretettel támad azokra a fantáziadús csinálmányokra, amelyek mindenre is, meg semmire sem hasonlítanak.
A bizonyítottan fogós sztrímerek első csoportjába a popperek, a diverek, a gurglerek és a sliderek tartoznak. Meleg időszakban – tavasz végétől ősz elejéig – hatásosak. Felszínen vezetett csalikról van szó, ezért az őket érő kapások rendkívül látványosak, és kifejezetten adrenalingerjesztőek. Nemcsak a felszín közelében tartózkodó egyedeket, hanem olykor a mélyebb rétegekben tanyázó letargiásakat is képesek kapásra ingerelni.
A popperek zajkeltő, paskoló csalik. Vezetésük gyakori és hosszan tartó szünetekkel jár, a kápások rendszerint teljes nyugalmi állapotban érik őket. A gurglerek zaja diszkrétebb, felkínálásuk lehet a popperekével azonos, de folyamatos csalivontatás esetén is vonzóak, mert jól követhető nyomsávot hagynak a vízen. A sliderek azonkívül hogy úsznak, közvetlenül a vízfelszín alatt is képesek haladni, diszkrét nyomot hagynak, és zajtalanok. Vezetésük rövidebb-hosszabb szakaszolással történik, ennek során gyakori lassú-gyors ritmusváltás szükséges. A diverek csodálatos, sokféleképpen vezethető kreációk. Vezetésük során alámerülnek, és a vontatás sebességével szabályozhatjuk merülési mélységüket. Ugyanakkor a felszínen is marasztalhatóak, számottevő zajkeltésre képesek, de diszkrétek is maradhatnak.
A sztrímerek második csoportját a vízfelszín alatt vezetett csalik alkotják, amelyeket a súlyozástól függően akár a vízfenékig is leengedhetünk. Ezek közül legismertebbek a Clouser minnow, a Jiggy, a Wooly Bugger, valamint a baitfish (csalihal) utánzatok. Vezetésük a gyors és agresszívtől a rövidebb-hosszabb szünetekkel tarkítottig terjed. A csalipihentetés szigorú követelmény, mivel gyakoriak a kapások ebben az állapotban. Ezek közül a csalik közül univerzális lévén a Jiggy jár az élen. Amellett, hogy dzsigg-effektusa (akárcsak a gumitáncosoknál) kifejezett, szerkezete majdhogynem akadásmentessé teszi. Sikeresen keresztülsiklik mind a galyakkal, mind a különféle vízi növényzettel sűrűn tarkított vízrészeken, melyeken a pisztrángsügér előszeretettel tartózkodik. Változatosan súlyozható, és a teljes vízoszlop meghorgászható általa. A melegvízi legyezés egyik legnépszerűbb csalija, hiszen a sügér, a balin és a csuka is támadja.
A pisztrángsügér ellen hatásos műlegyek harmadik csoportját a nimfák, azaz a vízi rovarok utánzatai alkotják. A legyezés mint horgásztechnika (neve is mondja) éppen a rovarok utánzásán alapszik. A nimfákkal való pisztrángsügérezés időszaka elsősorban kora tavasz. Ilyenkor ez a ragadozó még meglehetősen lomha, és nem szívesen rohangál a falat után. Ilyenkor a horgász fő feladata, feltérképezni a pisztrángsügérek tartózkodási helyét a napsütötte, gyorsan felmelegedő sekély vízrészeken. Az utánzatot közvetlenül a vízfenéken vagy gondolatnyival felette kell vezetni. A módszer elvétve nyáron is alkalmazható. Másik igazi időszaka a késő ősz, amikor a pisztrángsügér ismét eltunyul. A nimfák máskülönben sokrétű csaliknak számítanak, a bodorkát, az ezüstkárászt, de még a pontyot is olykor becsapják.
A pisztrángsügér legyezésének varázsa mindenekelőtt abban rejlik, hogy a fárasztás, a harcias hallal történő küzdelem rendszerint izgalmas és emlékezetes.
