Hízelgő volt a gondolat, hogy az ország területén fogott mindenkori legnagyobb kősüllőről számolhatunk be, még akkor is, ha nálunk erre vonatkozó hivatalos nyilvántartás egyelőre nincs. De úgy is jó lett volna, ha csupán a megbízható forrásokból eredő adatkészlettel lehetett volna összevetni a szóban forgó hal méreteit, és ennek alapján kimondani, hogy ekkora kősüllőt nálunk még soha senki nem fogott. Persze enélkül is kimondhatjuk: ekkorát kősüllőt nálunk eddig még senki sem fogott. És most sem azt fogott. Amit a magyarkanizsai horgász zsákmányolt, az nem kősüllő. De...
Ennek ellenére sokkal fontosabb, és mindenképpen komolyabb dolog történt. Sem Dragan Grčić horgász, sem pedig az esetről beszámoló Robertino Knjur nem a „talán”-ba és a „lehetséges”-be kapaszkodott, nem fabrikált belőle legendát – amit később a horgászfantázia az egekig ragozott volna –, hanem szakmailag tisztázta a dolgokat.
Az Adorjáni-csatornából kifogott (csaknem) háromkilós halról nemcsak a közölt fényképet készítették, hanem tucatnyi továbbit is. Ezeken megtalálható és tisztán látható minden olyan részlet, amely alapján egy halat azonosítani lehet. Ezeket a felvételeket eljuttatták hozzánk, mi pedig továbbítottuk őket a halas szakma bajnokainak, mondják meg ők, mit fogott a magyarkanizsai horgász. A fotókon ugyanis minden részlet tisztán kivehető, amely alapul szolgálhat a süllő és a kősüllő tudományos szinten is helytálló megkülönböztetéséhez.
Kivehető rajtuk a testoldal mindtázata, a kopoltyúfedőn levő hajlat vonala, tisztán megállapítható a szájszöglet és a szem kölcsönös helyzete, és ami a legfontosabb: kivehetőek a hal ebfogai. Ezek alapján a világ bármelyik csücskében – csupán a fotók alapján is – a szakma helytálló azonosítást készíthet. Szóval a horgász mindent dokumentált. A pontossághoz és a tényszerűséghez való ragaszkodás pedig sokkal fontosabb, mint a reálist alapokat nélkülöző állítólagos rekordokra való törekvés. (Nem is beszélve az álhírek terjesztése okozta tévhitek közvetett kártételéről.)
Ha már rekordokat emlegetünk, fontos tudni, hogy a szóban forgó hal mindössze 30 dekával könnyebb, mint a magyar kősüllőrekord. Ha a „mi halunk” is kősüllő volna, ott lenne az élbolyban még a Kárpát-medencei kösüllők versenyében is. Hazai vonatkozásban – nem hivatalos adatok alapján – még ennél is jobb helyezésre, a dobogó legfelsőbb fokára tarthatna igényt. Ezt arra alapozzuk, hogy mindössze egy kifejezetten nagy (1,8 kilós) kősüllőről tudunk, amelyet a horgász pontosan azonosított. Csakhogy nem tudta, hogy ez milyen sok, és csak utóbb mesélte el. Amikor már megette.
A kősüllő olykor zömök, és alkatilag a sügérre emlékeztet
Dragan Grčić süllője tehát simán belefér a kösüllővel kapcsolatos ismeretkészlet kereteibe. Ennek ellenére nem kiabálta el a dolgot, és a tényállást fontosabbnak tartotta a laza szenzációnál. Így helyes. Mi pedig – mert így tartjuk helyesnek – kikértük Sipos Sándor halszakértő véleményét, és ő megerősítette, hogy süllőről van szó. Kizárta annak lehetőségét is, hogy hibrid volna a dologban. Ismertek ugyanis a két faj összeívásából származó egyedek. Ezekre jellemző, hogy ötvözik mindkét faj tulajdonságait, ebből kifolyólag nagyobb növekedési erélyűek, mint az általában kis növésű kősüllő. Szóval zavart kelthetnek.
Az előállt helyzettel kapcsolatban felmerül, hogy a pontosságra és tényszerűre törekvő horgászainknak nem áll a rendelkezésükre megfelelő ismeretanyag. Nálunk egyetlen olyan kiadvány sem látott napvilágot, amely a mindennapi zsinóráztatónak elmagyarázná, hogy ilyen és hasonló esetekben mire kell odafigyelni. Robertino Knjur fotóit tanulmányozva rájöttünk, tudja, hol kell nézni, de nem volt hol elolvasnia, mit kell ott látni.
A süllő és a kősüllő megkülönböztetésénél mindössze három fogalomra kell összpontosítanunk. A kősüllő kopoltyúfedőjén levő barázda hajlata szögletes, a süllőjén ívelt. A kősüllő függőleges oldalmintázata élesebb, és a hatrésztől a hasrészig terjed, míg a süllőnél elmosódott, és csupán a hátrész és oldalvonal között látszik. A kősüllőnél csak a 15 centinél kisebb példányoknak vannak ebfogaik, az ennél nagyobbaknál már csak kefefogazattal találkozunk, míg a süllő esetében minden korosztálynak fejlett és jól látható ebfogai vannak. Az Adorjáni-csatornán fogott hal – bizonyítják a fotók – süllő.
Bár a horgászokkal való kommunikációt rendkívül fontosnak tartjuk –örömmel vesszük, ha közvetítés végett hozzánk fordulnak –, fontosnak tartjuk a kételyek és félreértések kiküszöbölését is. Evégett hamarosan halismertetőt közlünk rovatunkban. Ennek során nem a részletességre és az aprólékosságra fogunk törekedni, hanem a kösüllő–süllő relációján (is) felmerülő fontos tudnivalókra, meg azokra az ismeretekre fogunk korlátozódni, amelyeknek elsajátítására a törvény, a rendeletek meg a szabályzatok köteleznek bennünket.
