Gyakran úgy érzem, változtatni kell valamit woblereimen, hogy fogósabbakká váljanak! Ilyenkor vagy átfestem őket, vagy a gyűrűket cserélem le. Ezek az apró átalakítások sokszor nagy segítséget nyújtanak. A műhalak színezéséről vaskos köteteket lehetne írni, de bármit bizonyítani már nagyon nehéz feladat volna, hiszen még adott vízen is minden horgásznap egy külön történet, és minden nap másmilyen. Ráadásul vizenként az is változik, hogy a helyi ragadozók éppen melyik színt kedvelik, és melyiktől idegenkednek.
Figyelembe kell venni azt is, hogy melyik évszakban járunk, milyen a horgászott víz színe, partjain milyen fényviszonyok uralkodnak, milyen az időjárás... Ezek a tényezők mind befolyásolják a megfelelő szín megválasztását. Persze vannak olyan színek is, amelyek bizonyos napokon rendkívül fogósak, de már a következő napon egyetlen halat sem adnak, mégpedig úgy, hogy egy fia ragadozót sem ingereltek kapásra. Persze igen unalmassá válna a horgászás, ha a csuka például mindig csak piros woblerre rabolna.
A siker szempontjából fontos, hogy minél gyorsabban megtaláljuk a legfogósabb színt az adott napon és vízen. Mindig azoknak a horgászoknak jobbak az esélyeik süllő vagy csuka zsákmányolására, akik sokfajta és különböző színű csalival forgatják át a vizet, mint azoknak, akik csupán egyetlen woblert visznek magukkal. Még akkor is, ha az történetesen a kedvencük.
Pergetéskor igen fontos a csali színe és mintázata, ezért érdemes próbálkozni a házilag történő festegetéssel. Gyakran iszonyatos sebeket vagy félelemtől kigúvadt szemeket pingálok a gyárilag készült woblerekre. Sok horgász ezt a műveletet művészetileg immár olyan tökélyre fejlesztette, hogy munkájukat tágra nyílt szemekkel nézzük.
A képen látható néhány kézi festésű wobler, amely már sok ragadozót fogott.
A műcsalik megváltoztatásának egy másik, igen eredményes módja, ha kiegészítő forgókapcsokat vagy gyűrűket erősítünk a hármashorgok és a woblertest közé. Egyelőre rejtély, hogy ezt miért a horgásznak kell elvégeznie, és miért nem tette meg a terméket gyártó üzem. A hasoldali drilling elé két gyűrűt ajánlatos felszerelni. A farokhorognál a két gyűrű közé még egy forgókapcsot is be lehet iktatni. A nagy ragadozók ugyanis fárasztás közben rendszerint összeszedik maradék erejüket és megpördülnek a csali körül, így szabadulnak a horogról. Erre azért kerül sor, mert a woblerhez túl mereven rögzített horog kicsavarodik a szájukból. Bosszantó, ha nagy hal marad le a horgunkról. Az erős gyűrűk és forgókapcsok azonban megakadályozzák ezt, semlegesítik a fárasztás közben fellépő erőhatásokat, és ezáltal elkerülhető a hal elvesztése. Ezért érdemes időt fordítani az ilyen apró átalakításokra. Kevés pénzbe kerülnek, sokat érnek és több halat adnak!
