A nyár a süllők kergetésével és kisezer szúnyogcsípés begyűjtésével telt el. Az iskola kezdete miatt pár hétig csak a szobahorgászatot, ami alatt a szerelést és tervezést értek, lehetett művelni. Ám október kezdetével, mikor az igazi csukaszezon kezdődik, éreztem, most jött el az én időm.
Egy gyönyörű őszi napon reggel hatkor tetőtől talpig horgászdresszben és alaposan megpakolva mindenféle horgászcuccal álltam a kapuban. Attilát vártam, a nagybácsimat, a még nálam is szenvedélyesebb horgászt, és az adai csukák nagy ismerőjét. Hamarosan meg is érkezett. A felszerelést betettük a csomagtartóba, elindultunk és nagyjából fél óra múlva megérkeztünk. A horgászhelyünk az adai Budzsák tizedik dűlői szakasza, mely valójában egy öt-hat méter széles csatorna. Az egyik felén áthatolhatatlan mocsár, és a vízpartot nádfal övezi. A víz nagyon letisztult, ami nem túl előnyös csukázás szempontjából. A másik parton volt egy nagyjából tíz méter hosszú, nádmentes szakasz, itt állítottuk fel az alaptábort. Az alaptáborból kellő távolságból lehetett figyelni az úszókat.
A botok bedobása után tíz perc sem telt el, és Attila kicsörlőzött egy bő feles csukát. Nagyon örültünk neki. Azonnal rátettük a szájbilincsre, és vártuk a következő kapást. Másfél óra után meguntam a kapástalanságot, és elhatároztam, elmegyek pörgetni. A próbálkozásom eredménye egy beszakított villantó és egy oldalba talált naphal volt. Visszamentem és láttam, hogy Attila békésen horkol a kellemes napsütötte időben. Én is leültem a székemre, de rögtön fel is ugrottam, mert az egyik úszó jól hallható bluttyanással alámerült. Gyorsan a bothoz rohantam, és berántottam. A bot azonnal karikába hajlott, és egy rövid ideig a fék is muzsikált. A hal szerencsémre nem rohant be a nádasba, hanem a mederben forgolódva igyekezett a horogtól szabadulni. A nagy paskolásra Attila is felébredt, és mihelyt meglátta, hogy hajlik a kemény harcsázóbotja, futva indult a segítségemre. Mintegy három perccel a bevágás után Attila tarkófogással megragadta a fáradt ragadozót. Amikor megláttam mekkora halat fogtam, örömömben akkorát sikoltottam, hogy a szomszéd szántóföldről vagy ötven varjú szállt fel ijedten. Később már semmi említésre méltó sem történt. Otthon megmértük, a hal pontos súlya 3,83 kilogramm volt.
Ez volt pályafutásom legnagyobb fogása, és remélem, még sok gyermeknek lesz része hasonló élményben.
