Egymástól függetlenül több horgász is jelentette, hogy az ünnepek alatt sebzett, sérült, betegség nyomait viselő. apró pontyokat fogtak Bánát területén. Elsőként Mirjan Antonić nagybecskereki horgász szólt ide, hogy a Begafőnél (Klek) a csatornán feederezve több mint húsz darab, alig tenyeres pontyot fogott, és mindegyiken valamiféle nyavalyát észlelt. A halakat lefényképezte, majd – tekintettel arra, hogy méreten aluliak voltak – visszaengedte őket. Annak ellenére, hogy lelkiismerete azt sugallta, szakemberrel kellene megvizsgáltatni. Nem sokkal később Bojan Novaković ugyancsak nagybecskereki horgász jelentette, hogy Lukácsfalvánál és Jankahídnál is kerültek elő sérült és beteg pontyok. A különbség csupán az volt, hogy akadt közöttük hatvandekás is. Az ünnepek miatt nem volt módunkban a szóban forgó víz kezelőjével felvenni a kapcsolatot, és megkérdezni, mit tud a dologról.
A vidék horgászainak körében ugyanis eluralkodott a szóbeszéd, hogy „valaki halasított”. Másik feltevés szerint halastóból elmenekült állományról lehet szó. A halakon ugyanis látszik, hogy halgazdaságilag tenyésztett fajtából valók.
A terepről érkezett felvételeket értékelés végett eljuttattuk Sipos Sándor halszakértőnek, aki bizonyos fenntartásokkal – mintákon, nem pedig fotókon szokott dolgozni – két csoportba osztotta a halakon látható sérüléseket. A mechanikus eredetűeket – szállítás, rekesztőrács...? – mellett, a fotók fekélyes megbetegedések nyomát viselő egyedeket mutatnak be. Az ilyen nyavalya a nagy egyedsűrűségű halastavi telelőkben gyakori, és mindig csupán idő kérdése, elhatalmasodik-e vagy sem. Reménykeltőnek minősítette a tényt, hogy a szóban forgó halakat kivétel nélkül horgászok fogták. Csalira haraptak, tehát táplálkoznak. Ennek alapján feltételezhető, hogy a kis halsűrűségű csatornában, jó táplálékfelvétel mellett, a halak bizonyos hányada képes lesz kiheverni a nyavalyát.
A derűlátás világbajnokaira jellemzően bármennyire is igyekszünk pozitív irányba terelni a témát, kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy valaki ismét belepancsolt a levesbe. Mégpedig azok közül, akiknek kötelessége, feladata és munkahelyi leírásában szerepel megakadályozni az ilyesmit.
Valójában az történt, hogy sérült, beteg, nyavalyát hordozó hal került ki a szabad vizekbe. Ott, ahol a kór megjelent, ahol olyan méreteket öltött, hogy szinte minden egyedre átterjedt, minden bizonnyal nem intézkedtek. Hamarosan megtudjuk: szabadulni hagyták, vagy csupán figyelmetlenek voltak. Ahhoz pedig, hogy ilyen anyaggal halasíthassonak, valakinek rá kellett mondania az áment. Akár a halgazdaság, akár a felügyelőség kalapálta el a dolgot, valakinek felelnie kell.
És többé nem söpörhetik az ügyet a szőnyeg alá, mert a horgászok mindinkább, így most is, odafigyelnek.
