A versenysorozat harmadik fordulóját szervező eleméri Babatovo Horgászegyesület úgy ítélte meg, hogy az ottani Tisza-part nem fog megfelelni gyerekverseny színhelyének, ezért a nagybecskereki Béga-tavak egyikén rendezték be a pályát. Könnyen megközelíthető, kényelmes part, könnyen meghorgászható víz és tarka, de gyér halállomány fogadta a versenyzőket.
Horgászat-Vadászat
Amikor nemrégiben a magyarkanizsaiak kétnaposra terjesztették ki a kuttyogató versenyt, úgy tűnt, ez túlzás. Miután a moholiak is ezt tették, egyre inkább úgy tűnik, jó ötlet.
Amikor a helyi körülmények egyik kiváló ismerője – mint amilyen Szalma Gábor, a magyarkanizsai verseny sokszoros győztese – kereken kimondja „itt harcsa nem lesz!”, akkor megtörténhet, hogy a vidéki versenyzők kedveszegetten hajóznak ki.
Akadnak vadásztársaságok és egyesületek, amelyek a fácán vadászatát nem kizárólag a természetes szaporulatra, meg a drága pénzért pár hetesen vásárolt csibékre alapozzák. Észak-Bácskában több olyan vadászegyesület működik, amely vezetői, úgy tűnik, megtalálták azt a formulát, amelynek segítségével biztosítani tudják a bő fácánállományt, munkát is adnak néhány embernek, és még bevételt is adnak az egyesületüknek.
A természetet ért károkon túlmenően a tiszai halpusztulásokkal további gond, hogy túlságosan sok volt belőlük. Amikor egyik-másik szóba kerül, szinte nem is tudjuk, melyikről beszélünk.
Vajdaság-szerte javában zajlik az aratás, és „dühöng a kenyércsata” – ahogy azt annak idején divatos volt mondani –, a községi aratási törzskarok pedig annak rendje szerint meghozzák a már megszokott és ismétlődő intézkedéseket. Ellenőriznek és szükség esetén megdorgálják az általuk hozott szabályok ellen vétkezőket.