A Duna Palánka és Beška közötti szakaszával gazdálkodó Fruška gora Nemzeti Park a minap három tonna ponttyal halasított. Hat színhelyen egyaránt fél-fél tonna kétéves halat engedett a folyóba. Ennyi a hír.
Az Újvidéken, a két híd között végrehajtott halasításnak – gyalogforgalmas partszakaszról lévén szó – szép számban akadt közönsége. A kákán is csomót keresők szerint ennek a halasításnak éppen az volt a célja, hogy minél többen lássák.
Ezt az állításukat azzal is aládúcolták, hogy a műveletet lebonyolító személyzet huzamosabb ideig várta az újságírókat meg a fotósokat. Aztán ahogy szállingóztak a tömegtájékoztatásiak, úgy adagolták a halat a folyónak. Majd várták, hogy a tévések is megérkezzenek. A rossz nyelvek szerint ennek a pontyhintésnek csupán a látszatkeltés volt a célja; a vízelosztás utolsó évében a vízkezelő gyűjtögeti a jó pontokat; mind a helyszín, mind az időpont alkalmatlan pontyok kihelyezésére...
Nem vitás, hogy mindebből került valamennyi a pakliba, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy az ügyeletes lelkiismeret szerepében tetszelgőknek sohasem kellett a szomszédba menniük bírálatért. Állításaikkal ellentétben tényként kell elfogadni, hogy szemlátomást szép, egészséges, életerős halak kerültek a Dunába. Tapasztalatok bizonyítják, hogy az ekkora méretű halak kallódása igen alacsony, tehát kicsik lesznek a veszteségek. Tekintettel arra, hogy a kihelyezett pontyok vegyes vérvonalakból valók, a jobb növekedési eréllyel
rendelkezők máris akkorák, hogy a tilalom elmúltával zsákmányolhatók lesznek. A kérdéses partszakasszal sincs gond, a vízlepte partkövezés köztudomásúan bőséges fenékfauna-kínálata jó pontylegelőnek számít. Láthattuk, hogy a halak nem sínylették meg a szállítást, gyorsan elúsztak, és gondolkodás nélkül beálltak árral szemben. Tehát nem a látszattal vannak gondok. Hanem a számtannal.
Ha figyelembe vesszük, mekkora folyószakasz halállományát hivatott gazdagítani a három tonna, akkor a kihelyezési arányszámok némi kívánnivalót hagynak maguk után. Legalábbis akkor, ha az idei halasítás ennyiben marad.
