A növénytermesztés tekintetében Szerbia ismét rossz gazdasági évet jegyez, és ez az állattenyésztésre is jelentősen kihat – írja a Biznis.rs portál. A szárazság ismét megtizedelte a hozamot, amely valamivel nagyobb ugyan, mint tavaly, de az idén is jóval az átlag alatt van. Az előrelátott átlagterméshozamhoz viszonyítva a növénytermesztés vesztességes – nyilatkozta a szakportálnak Žarko Galetin agrárgazdasági elemző. Ez mindenképp kihat a termelők pénzügyi helyzetére, akik emiatt nem tudnak befektetni sem a termelésbe, sem a gazdaságuk fejlesztésébe. Erre pedig most égetően szükség lenne – mutatott rá a szakember.
Kifejtette, hogy az idén ugyan valamivel több eső esett, mint tavaly, ám a csapadék eloszlása egyáltalán nem segítette a termőföldi növénykultúrák fejlődését. A júniusi, kimondottan magas hőmérsékletek elsősorban a kukorica-, a szója- és a napraforgóhozamot tizedelték meg. Hangsúlyozta, „a legnagyobb probléma viszont mégis az, hogy az elmúlt négyéves időszakban három aszályos év következményét és hozamkiesését kell túlélniük a gazdáknak, akik így nem tudnak olyan befektetéseket megvalósítani, amelyekkel csökkenthetnék a szélsőséges időjárás miatt keletkező károkat”. A szakember kifejtette, hogy elsősorban az öntözőrendszer fejlesztésére gondol, de a gyümölcsösöknél a jégvédelem éppolyan fontos lenne, mint a zöldségfélék esetében a zárt rendszerek megvalósítása. „Az ilyen jellegű beruházások helyett a gazdák továbbra is a túlélésre összpontosítanak, és azt mérlegelik, hogy milyen módon tudják bár valamelyest megújítani magát a termelésüket” – mondta Žarko Galetin.
KI KELL HASZNÁLNI A DUNA–TISZA–DUNA-CSATORNA LEHETŐSÉGEIT!
A szakember szerint a szélsőséges időjárás következményeit elsősorban a Duna–Tisza–Duna-csatorna revitalizációjával lehetne csökkenteni. Amikor 1977-ben befejezték a csatornarendszert, akkor 510 ezer hektár öntözésére látták elő. Jelenleg viszont alig 30 ezer hektár öntözését végzik ebből a rendszerből, azaz az előrelátott terület csupán 7-8 százalékát – mutatott rá az agrárgazdasági elemző. Hangsúlyozta, „az államnak bátor határozatot kellene hozni, és be kell ruháznia a csatornarendszerbe ahhoz, hogy valamelyest csökkentse a magas hőmérsékletek miatt fellépő vízhiányt”.
Žarko Galetin szerint az egyre súlyosabbá váló következményeket a termőföldi növénykultúrák fejlesztésével is mérsékelni lehetne. Alternatív fajták bevezetését és fejlesztését javasolta a szakember, aki szerint a genetikusoknak elsősorban szárazságtűrő kukorica-, szója-, napraforgó- és cukorrépa-hibrideket kellene fejleszteni, ezek ugyanis a leginkább veszélyeztetett növénykultúrák.
ÉRDEMES FELMÉRNI MÁS NÖVÉNYKULTÚRÁK ELŐNYÉT IS
A szárazságtűrő növénykultúrákról Svetlana Zlatarić, a Mezőgazdasági Tanácsadói és Szakszolgálat šabaci szakembere írt az említett szolgálat portálján. Cikkében kiemelte azokat a fajtákat, amelyeknél az aszályos években is kielégítő a hozam, és az olyan időszakokban is jól teljesítenek, amikor a csapadék nem megfelelően oszlik el a növények fejlődése szempontjából. A szakértő a cirkot, a kölest, az árpát és a takarmányborsót emelte ki azon kultúrák közül, amelyek az állattenyésztésben helyettesíthetik a hagyományos takarmányokat.
A cirok legújabban kifejlesztett fajtája ugyanis tápértékben megközelíti a kukoricáét: megfelelő időjárás esetén és optimális agrotechnikai gondozással hektáronként 15 tonna termés is betakarítható, átlagos években és szélsőségesebb időjárás esetén viszont hektáronként 6 tonna termést várhatnak a gazdák – írta a szakember. A köles tekintetében kiemelte, hogy nagy a tápértéke, alkalmazható a takarmány előállításában, de emberi fogyasztásra is alkalmas. A kukoricától ez a növénykultúra is magasabb hozamot adhat, az időjárástól függően hektáronként 3–5 tonnát várhatnak a gazdák.
A szakértő kiemelte a tritikálét is, amely a búza és rozs keresztezéséből származó, állandósult jellegű köztes típusú hibrid. A viszonylag új fajta gabonafélével kapcsolatban Svetlana Zlatarić elmondta, hogy a magas protein- és szénhidráttartalma miatt sokan alkalmazzák takarmányként, elsősorban a nem kérődző állatok tartásában és a baromfitenyészetekben terjedt el. A tritikálétermesztők átlagban 4,5–6 tonna hozamot várnak hektáronként, de megfelelő termőföld esetén és agrometeorológiai feltételek mellett a hozama elérheti a hektáronkénti 10 tonnát is – állítja a szakértő.
Ugyanakkor hangsúlyozza az árpa szerepét is a háziállatok tartásában, amelyet elsősorban a disznók tenyésztésénél alkalmaznak a gazdáink. A szakember szerint nagyobb területeket kellene bevetni árpával. Ahogyan nagyobb figyelmet érdemelne a takarmányborsó is, amely előbb terem, mint a szója, ezért szárazság esetén jelentősen biztosabb a hozam, mint a hagyományosan elterjedt szójánál. A takarmányborsó átlagban 2,5-3 tonnát terem hektáronként, a tavaszi fajtáknál viszont 30 százalékkal kevesebb hozamra számíthatnak a gazdák – írta azokról a fajtákról a szakember, amelyek termesztésével nagyobb hozamra számíthatnak a gazdák az aszályos években.
Nyitókép: A júniusi magas hőmérsékletek elsősorban a kukorica-, a szója- és a napraforgóhozamot tizedelték meg (Fotó: Ótos András)
