Szerbia államadóssága szeptember végén 14,75 milliárd euró volt, a hazai össztermék (GDP) 44,4 százalékát tette ki, vagyis mindössze 0,6 százalékkal volt kevesebb a költségvetési törvényben meghatározott maximálisan engedélyezett szinttől, a GDP-hez mért 45 százalékos adósságplafontól. Ez a néhány tized valójában már a statisztikai hibahatáron belül mozog. Az átszámítási módszer miatt a devizapiaci események függvényében egyik napról a másikra az engedélyezett adósságplafon fölé ugorhat a GDP arányos szerbiai államadóssága anélkül is, hogy az állam egyetlen dollár kölcsönt venne fel. Ehhez ugyanis mindössze az kell, hogy a dinár árfolyama jelentősebben gyengüljön, amire a jelenlegi helyzetben – mondani sem kell – nagyon jók a kilátások. A Politikában olvasható számítás szerint, ha a dinár-euró árfolyam a múlt hónapban 102 dinár fölé emelkedett volna, akkor most arról beszélhetnénk, hogy átléptük a 45 százalékos határvonalat.
Tavaly év végén csupán 12,16 milliárd euró (a GDP 42,9 százaléka) volt a szerbiai államadósság. Egy hónappal ezelőtt még mindig „csak” 13,79 milliárd eurónál és 41,7 százaléknál tartottunk, de szeptember folyamán nem kevesebb mint 1 milliárd euróval növelte a szerb állam a tartozását, mindenekelőtt a kormány részéről „óriási sikerként” ünnepelt 1 milliárd dolláros eurókötvény kibocsátásának eredményeképp.
Ha másból nem, hát ebből is tudhatnánk, hogy a következő év választási év lesz.
A választások után pedig jöhetnek a megszorítások, az államháztartás rendbetétele, vagy az adósságplafon növelése, és a további eladósodás. Ezt abból lehet előirányozni, hogy a 3,9 százalékos költségvetési lyukat alacsony gazdasági növekedés esetén – erre ugyancsak nagyon jók a kilátások – valamilyen módon be kell foltozni. Erre pedig a gazdaság megtorpanása esetén az említett két módszeren kívül más megoldás nemigen kínálkozik.
