Békésen folytatódott tegnap mintegy 1000 résztvevővel a kelet-szerbiai málnatermesztők tiltakozása, akik a málna felvásárlási árának emelését szeretnék elérni. Tegnapra lecsitultak a kedélyek, ezt az váltotta ki, hogy a traktorokkal Belgrádba induló elégedetlen termelőknek a rendőri alakulatok útját állták az Arilje melletti Grdovićiben. Több mint harminc sérült – köztük négy rendőr – és két fölborított rendőrkocsi volt a következménye a tegnapi összetűzésnek, ami körültekintőbb fellépéssel – és ezért mindkét oldal hibáztatható – elkerülhető lett volna. Tegnap már megkezdődtek a tárgyalások, melyek központi témája a málna ára volt.
A fölvonuló termelők azt szeretnék elérni, hogy a fölvásárlók a jelenleg kínált 70 és 90 dinár közötti kilogrammonkénti ár helyett az idén is megadják a terményért a tavaly kifizetett 126 dinárt.
A tárgyalások elkezdődtek, s az állam médián keresztül is üzenő képviselőitől ugyanazokat a gondolatpaneleket hallhattuk vissza tegnap és tegnapelőtt, amelyeket korábban az elégedetlenkedő vajdasági búzatermelőknek hajtogattak unos-untalan, az érvek után kutatva nem kellett tehát különösebben törniük a fejüket, csak a búza helyett málnát kellett mondaniuk. Nem az illetékesekhez fordultak követeléseikkel, ismételték el ezúttal is, Szerbiában a piaci viszonyok – mindenekelőtt a külföldi kereslet – határozza meg az árakat. Nem a kormánnyal, hanem a fölvásárlókkal kell tehát megegyezniük. Ismételten elmondták azt is, hogy az elégedetlenkedők miért nem a közraktárakban helyezik el az árujukat a jobb árra várva, arról természetesen mélyen hallgatnak, hogy a közraktárakról itt nálunk évek óta csak beszélnek, az országos lefedettségű rendszert még mindig nem sikerült kiépíteni. Elhangzott az is, mint ilyenkor mindig: hogy milyen támogatásokra számíthatnak a termelők, és hogy milyen lehetőségeik vannak kölcsönök felvételére. Már akik jogosultak a támogatásokra, és akik ezekben a kockázatos időkben bele mernek menni a hitelfelvételbe.
Egy szó sem esik a lényegi kérdésről. Mert abban igaza lehet az államnak, hogy egy normális országban a piaci törvényszerűségek határozzák meg az árakat, csakhogy ez nem egy normális ország. A termelők szerint a málna kivitelével busás hasznot megvalósító újgazdag mágnásoknak éri meg igazából a világ málnatermesztésének mintegy egynegyedét adó szerbiai málnatermesztés és a monopolhelyzetben lévő hűtőház tulajdonosainak. Ebben volna az állam igazi feladata! A monopolisztikus viszonyok megszüntetése és a gazdasági előnyöket élvező újgazdagok kiváltságainak megszüntetése nélkül Szerbia gazdasága sosem juthat túl a válságon. Nem a világgazdasági válságon, hanem azon, amit a korrupció, a rossz üzleti viszonyok, a befektetésellenes környezet jelent az ország gazdasága számára.
Közben a málnatermesztők is ugyanazt mondják, amit egy-két hónappal ezelőtt az útzárlattal tiltakozó vajdasági gazdák: addig maradunk, amíg a követeléseinket nem teljesítik!
