A huszadik század első éveiben vidékünk nagyszabású geofizikai és földmágneses kutatások színhelye volt, amelyet nem más, mint báró Eötvös Loránd (1848–1919), a kiváló magyar fizikus, feltaláló, akadémikus, bölcsészdoktor és egyetemi tanár vezetett. Terepi kutatócsoportjával úttörő vállalkozásként, feltérképezte a Fruška gorát, a Titeli-fennsíkot, Újvidéket, Péterváradot, Zombort, Szabadkát és környékét, Verbászt, Palánkát, Ókért, a Duna menti szerémségi sávot, Futakot, Kiskért, Bácsfeketehegyet, Versecet, Vlajkovácot (Temesvajkócot), Ulmát (Homokszilt) stb. Eötvös mérései kimutatták, hogy a gravitációs eltérések összefüggnek a felszín alatti kőzettestekkel; hogy a hegység peremén vetők és szerkezeti törések húzódnak, valamint, hogy a medence üledékeinek vastagsága is becsülhető geofizikai úton. Eötvös módszere „belelátást” adott a felszín alá anélkül, hogy ásni kellett volna. Emiatt tekintik az ő munkáját a gravitációs geofizika, a geofizikai prospekció, és részben a modern kőolaj-geofizika alapjának.
1905-ben Bánátba is méréseket folytatott. Torontál Vármegye Hivatalos Lapja 1905. július 11-én tette közzé Jankó Ágoston alispán felhívását (18936/1905.sz.) a megyei főszolgabíróknak, polgármestereknek és községi elöljáróknak, arról, hogy fővárosi kutatók, több déli megye területén is, (a nyáron és őszre) magnetikai és geofizikai méréseket fognak végezni.[1] Jankó alispán voltaképpen csak megosztotta, illetve, hivatalosan megismételte a magyar királyi belügyminisztérium ezzel kapcsolatos rendeletét, annak érdekében, hogy az érkező kutatóknak a terepen „megfelelő szabályszerű eljárásban” legyen részük.[2] Mint olvassuk „az akadémia elnöke báró Eötvös Loránd, volt vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter, jelenleg egyetemi tanár úr, valamint segédei, dr. Pekár Dezső és Fekete Jenő, ez év nyarán és őszén [Torontál] vármegye területén magnetikai és geophisikai fölvételeket fognak künn a szabad ég alatt végezni. A fölvételekhez szükségelt sátrak és mérőeszközeik a körülményekhez képest, néha éjszaka is künn fognak maradni a szabadban. Hogy a tudományos vizsgálataikban nevezett urak sem feltartóztatva, sem háborgatva ne legyenek, az akadémia, érintett átiratában foglalt megkereséshez képest felhívom, hogy nevezett kiküldötteket abbeli feladatuk teljesíthetésében jóakaratúlag támogassa és alárendelt közegeivel is támogattassa; a községek lakosságát pedig figyelmeztesse, hogy e kiküldötteket tudományos működéseikben semmiféle módon ne zavarják, hanem ott, s ahol erre esetleg szükség lenne, nekik segítségükre legyenek.
Végül felhívom, hogy gondoskodjék egyszersmind a felöl is, hogy amennyiben a többször nevezett kiküldöttek ezt bármikor és bárhol kívánnák, akár személyük megvédelmezése, akár értékes eszközeik megőrzése céljából, költségükre haladéktalanul rendőri vagy csendőri közeg álljon rendelkezésükre, mi végből őket az academia e részbeni megkeresésére egyszermind külön nyílt rendeletekkel is ellátta.”[3]
Tíz nappal később, (július 21-én) a Torontál már arról adott hírt, hogy “Eötvös Loránd egyetemi tanár, geofizikai és magnetikai felvételek készítésére a megyébe érkezett.”[4] Ugyanezen a napon, Magnetikai felvételek Torontálban címmel, a becskereki lap, hosszabb cikkben hívta fel a bánátiak figyelmét arra, hogy ahol csak kell, legyenek a kutatók segítségére és munkájukat ne akadályozzák.[5]
1905. szeptemberében Dél-Bánátban találjuk Eötvös kutatócsoportját, pontosabban Versecen, ahol mágneses méréseket folytattak. Tudósunk szeptember 25-i levelében, utasításképpen olvassuk: „Kérem, állapítsák meg a lejtési viszonyokat fel egészen a hegygerincig, vagy csúcsig úgy, hogy az úttól odáig terjedő távolság legalább lépésekben ismeretes legyen. Az észlelési vonalon a mágneses értékek észlelése is fontos.
Ezenfelül, üljön kocsiba és járja be a (…) a hegyek alatt elfutó utat Versecen át a déli lejtőkig, hogy (…) az északi és a déli lejtőn netán fennálló különbség előtűnhessen. Ha valaki hozzájut a kőzethez, hozzon abból egy lehetőleg irányított darabot. Adjon Isten jó időt, jó kedvet.”[6]
Eötvös, 1905. október 1-jei levelében Versecre érkezését jelzi: „Mindenesetre, reménylem azonban, hogy pénteken, 6-ikán reggel, amikor Versecre érkezem, már az új vonalon találom az expediciót. Itt talán 3–4 állomás is elegendő lesz. A hegy lehető közelében, 100 méterre, 500 méterre és 1 kilóméterre. A tobbiakat majd szóval állapítjuk meg.”[7]
Hamarosan Versec környékére is kiterjesztették a kutatásokat: Ulmára, Vlajkovácra és a közbeeső területekre. 1905. október 16-ai levelében Eötvös az onnan származó adatokat kézhezvételét igazolta, és beharangozta Versecre jövetelét. „Megkaptam az Ulma körüli észlelések eredményét – a dolog mind világosabb képet ölt és mind jobban és jobban érdekel. A további tennivalókat, s azoknak az időjárás szerint lehetőleg betartandó sorrendjét még egyszer összefoglalom.
(…) Észlelések Wlajkoveczről Versecig (körülbelül 1 kilométeres közökben), ezeket előbb két kilóméterenként végezve, a közbeesőket a visszafelé haladásnál.
Ha kitart a jó idő, akkor szombathoz egy hétre lejövök, s egy hétnél tovább is önökkel leszek a befejezésre, ez esetben persze pénzt is hozok magammal.”[8]
VAJDASÁGI KUTATÁSI EREDMÉNYEI
Eötvös itteni kutatásainak jelentősége, a 20. század első éveiben abban állt, hogy először bizonyította: precíz gravitációs mérésekkel, a felszín alatt rejtett geológiai szerkezetek is kimutathatók. Ez később a kőolajkutatás egyik alapmódszerévé vált.
A vajdasági terepmunkák azért váltak történetivé, mert: először alkalmaztak ilyen pontosságú gravitációs mérést nagyobb regionális hálózatban; először próbáltak rejtett, földtani szerkezeteket gravitációs anomáliák alapján feltérképezni; és először kapcsolták össze rendszeresen a geofizikai méréseket a szerkezetföldani értelmezéssel.
A terepi kutatásokhoz, a Fruška gora különösen alkalmas terepnek bizonyult. A hegység a pannóniai síkságból kiemelkedő kristályos tömb, ezért a környezetéhez képest, jelentős gravitációs különbségeket okozott. Eötvös mérései kimutatták, hogy a gravitációs eltérések összefüggnek a felszín alatti kőzettestekkel; hogy a hegység peremén vetők és szerkezeti törések húzódnak, valamint, hogy a medence üledékeinek vastagsága is becsülhető geofizikai úton.
Ez forradalmi újítás volt a kor földtudományában. Addig a geológusok, szinte kizárólag felszíni kőzetmegfigyelésekre, térképezésre és fúrásokra támaszkodhattak. A gravitációs inga feltalálása előtt bizony sokat vesződtek a köolaj- és földgáz-kutatok. Sokszor napokig eredménytelenül fúrtak. A gravitációs inga feltalálása óta, már pontosan ki lehetett jelölni az olajkutak helyét, s nem kellett költséges próbafuratokat eszközölni.[9]
Eötvös módszere „belelátást” adott a felszín alá anélkül, hogy ásni kellett volna. Emiatt tekintik az ő munkáját a gravitációs geofizika, a geofizikai prospekció és részben a modern kőolaj-geofizika alapjának.
A vajdasági, terepi kutatások további jelentősége abban áll, hogy itt alakult ki a geofizikai mérési hálózatok módszertana is, amely ma is a geofizikai terepkutatás alapelvei közé tartozik.
Annak idején, akadémiai megnyitó beszédében, jómaga fogalmazta meg tudományos életpályájának vezérgondolatát, amelyben mindvégig hitt és amelyhez tartotta magát: „A tudós nemcsak a jövő órának, nem is csak a jövő évnek, vagy a jövő századnak ír; biztatja őt a hit, hogy műve fennmaradhat addig, mٕig e földön emberek élnek.”
(Vége)
[1] Több vármegye területén ez év nyarán és őszén eszközlendő magnetikai és geophisikai fölvételek. Torontál Vármegye Hivtalos Lapja, 1905. jún. 11.
[2] Uo.
[3] Uo.
[4] Eötvös Loránd. Torontál, 1905. júl. 21.
[5] Magnetikai felvételek Torontálban. Torontál, 1905. júl. 21.
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] Uo.
[9] K. O. Eötvös. Ifjúság, 1956. ápr. 21.
