Több csővezetékes projektum versenyez azért, hogy valóra váltsa a Déli Gázfolyosó álmát: a Nabucco, a Déli Áramlat, az ITGI vezeték. Az a cél, hogy a Kaszpi-térségből, és esetleg az arab országokból a következő évszázad fűtőanyagának tekintett földgázt eljuttassák Délkelet- és Közép-Európába. A déli gázkorridor olyan fontos logisztikai útvonal lehet a közeljövő energiaínséges világában, mint a Szuezi-csatorna az óceáni hajózás történetében, áttörést azonban még senki sem ért el.
Sikertelen tárgyalások
Európa továbbra is függ az orosz gáztól, miközben a Nabucco gázvezeték megépítése a levegőben lóg. Eddig egy szerződést sem sikerült megkötni a gázkitermelő országokkal: sem Azerbajdzsánnal, sem Irakkal, sem Türkmenisztánnal. A tervezett költségek elérnék a 7,9 milliárd eurót, de az összeg a jelenlegi számítások szerint akár 15 milliárd euró is lehet. Ezt a költségnövekedést főként a nyersanyag árának emelkedése idézte elő. Az elmúlt évben legjelentősebben, 50 százalékkal az acél alapanyaga, a vasérc drágult meg. Az elsődleges tervek szerint jövőre kezdődnének a munkálatok, de mivel az időpontot 2013-ra csúsztatták, a gázvezeték a legszerencsésebb esetben is legkorábban 2017-ben készülhet el.
Az Európai Bizottság elnöke, Jose Manuel Barroso januárban Azerbajdzsánban járt, hogy megbeszéléseket folytasson az azeri résztvevőkkel a tervezett gázvezeték elegendő mennyiségű gázzal történő eladásáról, ám a tárgyalás nem járt sikerrel. Ebben a hónapban Günther Oettinger uniós energiaügyi biztos készül ugyanerre az útra, azzal a célkitűzéssel, hogy sikerre vigye a januári elbukott tárgyalást. Azerbajdzsán nélkül szinte lehetetlen lesz megtölteni a gázvezetéket, amelyen keresztül évente 31 milliárd köbméter (38 bcm) gázt szállítanának. Türkmenisztán és Irak sem könnyíti meg a Nabucco elkészültét, ugyanis a két ország megtagadta, hogy hosszú távú, rögzített árú szállítási szerződést kössön. Irán pedig a beszállítói körből politikai okok miatt marad ki.
Alternatív megoldások
A brit BP olajtársaság szerint jelentős költségmegtakarítást jelentene a Nabucco helyett az ITGI-vezeték – Interconnector Turkey-Greece-Italy –kiépítése, amely csupán 2,5 milliárd euróba kerülne, mivel ez a vezeték a már meglévő török vonalra kapcsolódna, így csak 300 kilométer új vezetékre lenne szükség, szemben a Nabuccóval, amelynél 3200 kilométert kellene megépíteni.
A legrövidebb és ezáltal a legolcsóbb vezeték a Trans Adriatic Pipeline (TAP) volna, amely csupán 1,1 milliárd eurós költséggel járna, ám a két kisebb költségű vezeték szállítási kapacitása a Nabuccoénak csupán az egyharmada lenne. Reinhard Mitschek, a Nabucco konzorcium ügyvezető igazgatója nem ért egyet azzal a nézőponttal, amely szerint a Nabuccót egyesíteni kellene kisebb beruházásokkal, mint amilyenek a TAP- vagy az ITGI-projektumok, mivel szerinte a Nabuccót ezek a megoldások nélkül is sikerre lehet vinni, habár kiépítése késni fog.
A Déli Áramlat
A Déli Gázkorridornak az a célja, hogy az EU beszerzéseit diverzifikálja annak érdekében, hogy a ne függjön a mostani külső orosz szállítóitól. Oroszország viszont inkább a jelenlegi kapcsolatok kölcsönösen elfogadható, hosszú távú megerősítésében érdekelt. Az orosz elképzelés, a Déli Áramlat csővezetékterve egyszerre tenné lehetővé orosz és attól (részben) független kaszpi-térségbeli gáz Európába szállítását.
A Déli Áramlatnak – ha a legújabb orosz tervek szerint megépülne – nagyobb lenne a kapacitása a Nabuccoénál, és elvileg ugyanazokat a vevőket szolgálná ki. Oroszország állami gázmonopóliuma, a Gazprom az orosz, aíz azeri és a tadzsik eladóknak is lehetővé tenné az orosz gázvezeték használatát. A Déli Áramlat mellett egy kevésbé ismert projektterv az ukrán javaslat a Fehér Áramlat, amely Grúzián és Ukrajnán keresztül szállítana Oroszországtól függetlenül gázt Romániába és az EU keleti részébe.
A Déli Áramlata tervek szerint Oroszországot összekötné Bulgáriával, Görögországgal és Olaszországgal, illetve Romániával, Szerbiával és Magyarországgal, valamint Szlovéniával és Ausztriával. Oroszország saját állítása szerint az eredetileg tervezett 31 bcm kapacitást képes 63 bcm-re bővíteni, ez csaknem kétszerese a Nabucco tervezett kapacitásának.
A Nabucco gázvezeték a „közös európai érdek” jelképévé vált. A Déli Áramlat mégis simán megszerezte Bulgária, Románia, Magyarország és Görögország támogatását, annak ellenére, hogy az európai projektumot üzletileg veszélyeztetné. A Déli Áramlat szállításaiból és a tranzitdíjakból Szerbia is részesülne. A Nabucco a már jelenleg is EU-tag Bulgária számára biztosítaná ugyanezeket az előnyöket.
Az Északi Áramlat
Októberben működésbe lép az 1220 km hosszú Északi Áramlat, és Oroszországból szállítja a földgázt Németországba a Balti-tengeren át. A vezeték két részből áll, évi kapacitása eléri az 55 milliárd köbmétert. Az első, amely most készült el évente 27 milliárd köbméterrel tudja majd ellátni Európát. A kettes számú vezetéket jövő év áprilisában tervezik befejezni. A 7,4 milliárd eurós befektetésnek az 51 százalékát az orosz Gazprom tudhatja magáénak. A maradék 49 százalék eloszlik a német E.On Ruhrgas és a BASF-Wintershall között, ugyanis egyenként 15,5 százalékot birtokolnak, a maradék részen pedig a francia GDF Suez és a holland Gasunie osztozkodik.
A világ gázkészletei A Nemzetközi Energiaügynökség 2010-es számításai szerint a világ ismert gázkészleteinek 24,5 százaléka tartozik Oroszország fennhatósága alá, Iránhoz 15,8, Katarhoz 13,8, Türkmenisztánhoz és Szaúd-Arábiához pedig csak 4-4 százalék. Irak a 11., Kazahsztán a 15. helyen áll, ugyanakkor az iraki kapacitások valóságos mennyiségét több szakértő megkérdőjelezi. Azerbajdzsán nem tartozik a világ legnagyobb gázkészletével rendelkező 20 ország közé, ráadásul majdnem minden készlete a tenger alatt van. |
