Az államfő a 78. Nemzetközi Mezőgazdasági Vásár megnyitóján arról beszélt, hogy köszönet illeti a gazdákat az állam részéről, amiért a gazdasági válság terhét a vállukon viselték. Eljött az idő, hogy most az állam segítsen a termelőkön azzal, hogy elvégzi a feladat rá háruló részét. A valóság ellentmondani látszik a szavaknak és a szépen hangzó ígéreteknek. A termelők – május közepén, a tavaszi munkálatok befejezése után – még azt sem tudhatták meg a megnyitón jelenlévő mezőgazdasági minisztertől, hogy milyen támogatási összegekre számíthatnak az idén.
Itt volt az államfő Újvidéken a mezőgazdasági vásáron. Ő nyitotta meg. Nem engedte ki a kezéből ezt a kiválónak ígérkező kampánylehetőséget, miért is tette volna, hiszen ő is szereti learatni a babérokat és besöpörni a siker minden velejáróját. A nagyszabású agrárkiállítás megnyitását bejelentő sajtótájékoztatót sem itt nálunk tartották meg, ahol a rendezvény van, hanem Belgrádban. Úgy tűnik a fővárosban ki akarják maguknak sajátítani ezt a 78 éves múltra visszatekintő, kimondottan vajdasági rendezvényt.
Lehetett parádézni az 1500 kiállító standja között, s menet közben az elnök olyanokat nyilatkozott, hogy a szülei faluról származnak, ezért maga is jól tudja, milyen egzisztenciális gondokkal küzdenek a földből élők, s mire van szükségük a parasztoknak leginkább. Bizonyára úgy gondolta, hogy ez jó politikai poénszerzés, ami meghozza majd a maga gyümölcsét a választásokon, ami várhatóan március 11-én lesz.
Persze ennyi még nem elég az üdvösséghez, tudja ezt Boris Tadić stábja is, így a 78. Nemzetközi Mezőgazdasági Vásár megnyitó beszédében hízelgett még egy sort a gazdának, mondván, eddig mindig ők húzták ki az országot a nehéz időkben a slamasztikából, de most ennek végképp vége. Ezúttal az államon a sor, hogy meghálálja a földműveseknek mindazt, amit eddig tettek. Most a kormány nyitja ki a bukszáját és segíteni fog rajtuk. De arról már nem beszélt, hogy mikor, mire és mennyit fizet majd. Tehát csak üres ígérgetés volt az egész, szemfényvesztés, ami szépen hangzott, de egyéb jelentősége nem volt. A miértekre és a hogyanokra való rákérdezésére természetesen nem adatott meg a lehetőség.
A hangnemet váltó államfő a nyájas szavak után kioktatta a termelőket, hogy a modern európai agrárpolitikához csak úgy lehet felzárkózni, ha a növénytermesztésen megtörténik már végre a szerkezetváltás, mert kizárólag csak a gabonafélékre nem lehet alapozni a termelést. Ezenfelül kategorikusan kijelentette, hogy az állattenyésztésben mielőbb 60 százalékos termelésnövekedést kell elérni. Nem tudom, arról tudomása van-e, hogy az éppen esedékes kormány éveken át mindent megtett annak érdekében, hogy az állattenyésztőknek elvegye a kedvét a munkától, akik a veszteségek miatti csalódottságukban felszámolták a jószágállományukat. Az elnök úr megállapította, az élelmiszer árak egyre araszolnak felfelé, emiatt Szerbia számára nagy lehetőségek kínálkoznak a világpiacon. Szinte ez az egyetlen exportálható termékünk, ami a növekvő élelmiszer-ipari árak miatt jelenleg kedvezőbben értékesíthető külföldön. Megtudhattuk azt is, hogy Oroszországgal kötöttek egy kiszállítási egyezményt, amelyben szintén az agrártermékeké a döntő szerep. Ezen az újonnan felfedezett hatalmas piacon minden eladható, amit Szerbia az élelmiszeripar terén fel tud kínálni, s a csatlakozási folyamat előrehaladtával nyitva áll az út az Európai Unió piaca felé is. Ha elég ügyes külpolitikát folytat az ország – jegyezte meg Boris Tadić– akkor EU piaca mellett az oroszt is megtarthatjuk. Az államvezetés tehát megtette a magáét, most már csak a földműveseken áll vagy bukik az minden, akiknek egy dolguk van: termelniük kell.
Ezt tették eddig is, akiknek ez volt a dolga, viszont az állam rendre elszabotálta a rá eső kötelezettséget. Ezúttal is erre a trükkre készültek, hiszen a vásár megnyitója előtt ad hoc telefonos ülést tartott a kormány, hogy gyorsan, frissen rendeletet fogadjanak el a mezőgazdasági támogatásokról. Ezt az elnök persze ünnepélyesen be is jelentette a rendezvényen, de az ígéretek mögött meghúzódó turpisság gyorsan kiderült. Mindössze a támogatott kölcsönökről döntöttek amik csupán május 25-e után léphet életbe. Erre a célra 2,7 milliárd dinárt irányoztak elő, de csak bizonyos célokra. Ilyen például az állattenyésztés fejlesztése, a növénytermesztés-beli szerkezetváltás, a mezőgazdasági gépek beszerzése, a mezőgazdasági létesítmények megépítése, a tavaly felvett rövid távú kölcsönök átütemezése, s láss csodát, a kedvezményt nem csak a bejegyzett kistermelők igényelhetik, hanem a nagy mezőgazdasági vállalatok is. Márpedig akkor a 2,7 milliárd dinár gyorsan el fog fogyni, noha állítólag egy-egy kölcsönigénylő legfeljebb 5 millió dinárt kaphat. A lehető leglényegesebb dologról a kormány is és a köztársasági elnök is megfeledkezett, pedig minden mezőgazdasági termelőt ez érdekel a legjobban, hogy mikor és mennyi lesz a területalapú támogatás. A jelenlévő DušanPetrović mezőgazdasági miniszter láthatóan meglepődött az újságírók neki szegezett kérdésen, hogy mikor fizetnek már végre a termelőknek. Csak annyit tudott kinyögni, hogy majd egyszer.
Az elnök mögött a Demokrata Párt egész vezérkara felvonult a mezőgazdasági vásáron, amiből egyértelművé vált, hogy ez egy kampányrendezvény volt tulajdonképpen. A vásárigazgató Goran Vasić pedig lelkesen üdvözölt mindenkit, személyesen felsorolva az ott megjelenteket, még a kiállítókat és a látogatókat is emlegette, egyedül az újságírókról feledkezett meg. Valószínűlegúgy gondolta, nekik úgyis kötelességük ott lenni.
