Szinte egyszerre tette közzé a pénzügyminisztérium és a piackutató intézet az aggasztó adatot, miszerint Szerbia adóssága március végére 12,69 milliárd dinárra növekedett, ami a bruttó társadalmi összterméknek a 39,8 százalékát teszi ki. A Szerb Nemzeti Bank elemzői szerint nincs ok aggodalomra, nem kell még megkongatni a vészharangot, hiszen eladósodásunk nagysága még mindig az elfogadható határokon belül mozog.
A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap adatai szerint azt tartják a vészes eladósodottság bűvös határának, ha annak a mértéke meghaladja a bruttó társadalmi össztermék 48 százalékát. Mi még ez alatt vagyunk, kérdés viszont, hogy vajon milyen módon számítják ki ezeket az adatokat. Lehet-e hinni a kimutatásnak? Minden jel arra mutat, hogy az eladósodás üteme nagy léptekben halad előre, például februárról márciusra 10 millió euróval ugrott meg az ország külső és belső adósságának a nagysága. De az eltelt egy esztendőben is igencsak vészes volt az adósság felhalmozódás, amikor 2,428 milliárd eurós növekedést könyveltek el. A statisztikusok kiszámították ennek alapján, hogy egy év alatt naponta 6,7 millió euróval gyarapodott az adósságunk, sőt, ezt lebontották a legkisebb időegységre is, másodpercenként állítólag 77 euróval nőtt az ország adóssága.
Az adatok alapján elmondhatjuk, hogy úgy nő az adósság, mint eső után a gomba. A szakemberek azzal próbálnak nyugtatni bennünket, hogy az a szerencséje Szerbiának, hogy nincs túlságosan eladósodva a gazdasága. Januárban valóban volt egy kis lélegzetnyi szünet az adóssággyarapítás tekintetében, de februárban már ismét növelte az ország a tartozásait. A külső adósságot ugyan némileg sikerült csökkenteni ebben a hónapban, amely annak volt köszönhető, hogy a magánszektorban visszafogottabb volt az adósságnövelés, az állami szektorban viszont annál határozottabb ütemet vett a tartozások felhalmozása. Egyértelmű, hogy az állam másként nem tudja megoldani a törlesztőrészletek kifizetését, csak oly módon, hogy a kölcsönre kölcsönt vesznek fel. Kérdés, hogy eközben vajon arra gondolnak-e az adósságra adósságot halmozó államvezetők, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor a kamatokat és az alaphitelt is el kell kezdeni majd visszafizetni.
2012-től 4,95 milliárdos euró adósságot kellene törleszteni, a felvett kölcsönökből, egy évre rá 5,96 milliárd euró adósság visszafizetés vár az országra, majd 2014-ben ez az összeg eléri a 7 milliárd eurót. Mindezt összevetve kiderül, hogy ha nem veszünk fel újabb hiteleket, akkor 2014-ig 22 milliárd eurós összeget kell törlesztenie az országvezetésnek, kétszer akkora summa ez, mint amivel a Szerb Nemzeti Bank tartalékalapja rendelkezett február végén (ami 10 milliárd dinár volt). Elképzelni is nehéz, hogyan és miből fogjuk ezt visszafizetni.
