Nem egyszerű feladat tető alá hozni egy kormányt Szerbiában: ha elvek, eszmék, törekvések, elképzelések ütköztetése gátolná a hatékony munkát, akkor a szemlélő gyomrát talán nem ülné meg ennyire ez az elhúzódó alkudozás. Azt kell azonban tapasztalnunk, hogy nem valami magasztos célok eléréséért dúl az ádáz harc, a minisztériumok birtoklásáért küzdenek foggal-körömmel az egy táborba verődöttek.
A hatalom után epekedően sóvárgókat nem serkenti cselekvésre még az sem, hogy Szerbia az idén egymás után döntötte meg a dicstelen rekordokat. Az utóbbi tíz évben most a legnagyobb az államadósság, a költségvetési hiány, soha nem állt ilyen gyenge lábakon a dinár, a 25,5 százalékos munkanélküliséggel az ország Macedóniával és Bosznia-Hercegovinával együtt az utolsó helyen áll Európában.
Játszadozzunk el a gondolattal, miként festene Szerbia helyzete, ha történetesen az Európai Közösség tagja lenne? Valamennyi tagország mögött kullogna, Spanyolország is megelőzné a 24,6 százalékos munkanélküliséggel. A közgazdászok egyöntetű véleménye szerint Szerbiában áldatlanabb a helyzet, mint a csőd szélén tántorgó Görögországban. Mivel Szerbiában minden negyedik munkaképes polgárnak nincs állása, s a gazdasági előrejelzések szerint még hosszú ideig nem javulhat a helyzet. Csak áprilisban hozzávetőleg 2400-an vesztették el munkájukat, vagyis naponta nyolcvanan váltak munkaerő-felesleggé.
Szem előtt tartva azt, hogy az év első felében korteshadjárat folyt, majd hosszas kormányalakítási egyezkedés kezdődött, a szakemberek elképzelhetetlennek tartják, hogy az év végéig javulni fog a helyzet. Borúlátásukat azzal támasztják alá, hogy a munkanélküliek száma gyors ütemben emelkedik, a foglalkoztatottság pedig a gazdaság minden területén csökkent. Az ipar egyetlenegy ágában sem nőtt a termelés, s ez is a válság mélységét bizonyítja.
Fennáll annak veszélye, hogy a rosszabbodó helyzet beláthatatlan következményű és kimenetelű tömeges megmozdulást szít.
Ha végre megalakul a kormány, elsődleges feladata a tűzoltás, a válsággócok felszámolása lesz. A közgazdászok nem tartják reálisnak, hogy a leendő kormány vállalja az átfogó reformok, a közszolgálat leépítésének kockázatát. A szakemberek attól tartanak, hogy a terhet áthárítják a magánszektorra.
Miben reménykedhetnek a munkanélküliek?
A közgazdászok szerint kilátásaik belátható időn belül nem javulnak, s ennek következtében a társadalmat még inkább megterheli a kiúttalanság érzése.
Churchill brit miniszterelnöknek tulajdonítják azt a mondást, amikor sürgették, hogy fejezze már be a háborút, azt válaszolta, hogy fel fogjuk szabadítani Berlint, de azt nem tűrjük el, hogy bárki is siettessen bennünket.
Ez az összetákolt kormány is méltóságán alulinak véli, hogy bárkinek is számot adjon cselekvésének üteméről és konkrét feladatairól.
