(Fotó: Dávid Csilla)
Volt időszak, amikor a gazdaság, a vállalkozók, vagy a polgárok részéről benyújtott hitelkérelemre a bankok csak néhány hét elmúltával válaszoltak. Legtöbb esetben ugyan elfogadták a beadványt, de az sem volt ritkaság, hogy ímmel-ámmal megindokoltan elutasították azt. Idővel kiderült, hogy a késedelmek oka meglehetősen prózai volt: a bank nem rendelkezett megfelelő, kihelyezhető eszközökkel.
Ma már merőben más a helyzet. Ha a polgár egyszer hitelt vett fel, majd idejében, vagy éppen a határidő letelte előtt törlesztette, a bank egyszerűen nem hagyja békén. Szórólapokon, telefonhívásokkal igyekszik rábeszélni egy újabb eladósodásra. Jó ügyfelet lát benne, tehát érdemes próbálkoznia.
Őszintén szólva vannak, akik be is ugranak ennek az unszolásnak, habár pillanatnyilag nincs égető szükségük a pénzre. A meglepetés akkor következik, amikor kiderül, hogy az éves kamat legalább húsz százalék. Ennyire kifizetődő haszonnal pedig ma már nem lehet törvénytisztelő módon gazdálkodni.
A bankszövetség és a hiteliroda adatai szerint Szerbiában a gazdaság, a vállalkozók és a polgárok jelenleg több mint 2000 milliárd dinárral tartoznak a bankoknak, s ez csaknem négy százalékkal nagyobb összeg, mint egy évvel korábban. Ha azonban szem előtt tartjuk az elmúlt tizenkét hónap inflációs rátáját, de főleg a dinárnak az euróhoz viszonyított értékcsökkenését, fenntartás nélkül állíthatjuk, hogy fogyójában a hitelfelhasználási kedv. Jó volna, ha ez azt jelentené, hogy a vállalkozások egyre nagyobb saját forgótőkével rendelkeznek. Erről azonban szó sincs. Arról annál inkább, hogy ma már mindenki többször is meggondolja, hogy egyáltalán fel merjen-e venni kisebb-nagyobb összegű hitelt, hiszen a terhelő kamatok – pénzügyileg – végzetes következményekkel járhatnak.
Bizony nem ritka eset, hogy a hitelt nyújtó pénzintézmény akár harminc százalék kamatot is felszámol. S ha az adós nem tud fizetni, előkerülnek az aláírt váltók, vagy a végrehajtási eljárás után következik az ingóság, rosszabbik esetben az ingatlan árverezése.
Ebben a befagyott pénzforgalomban a legnagyobb gond a bankokat terheli. Szinte mindannyian fizetőképesek, mi több, nagy részüknél – képletesen szólva – a pénz immár kicsurog a folyószámlájukból. Szívesen kihelyeznék, de nincs kinek. Márpedig ha nincs kamatjövedelmük, azt az ügyvitelük igencsak megsínyli.
A bankok számára kedvezőtlen helyzetből könnyű levonni a következtetést: a gazdaság pang, a költségek folyamatosan emelkednek, csökken a lakosság vásárlóereje, apad a kereskedelem forgalma. Tehát adók és járulékok címén egyre kevesebb pénz érkezik az amúgy is már régen „kilyukadt” államkasszába.
A szakemberek, de immár a politikusok is azt rebesgetik, hogy újév után esetleg nem lesz pénz a nyugdíjakra, az állami intézményekben és a közvállalatokban dolgozók fizetésére.
Ha erre sor kerül, innen már csak egy lépés választ el bennünket a szociális békétlenségtől.
A többit nem nehéz elképzelni.
