Szondon hosszú múltra tekint vissza a szövés művészete. Mind a mai napig népművészeti remekművek készülnek a faluban. Nemcsak a kutatók, hanem az odalátogatók is meg-megcsodálják a szorgos asszonyok jártasságát a szövésben. Logikus lépés volt, hogy annak idején itt alapítsanak szövőüzemet. Az évtizedes munkát itt is a kényszermagánosítás követte, amit mind az üzem dolgozói, mind az itt készült termékek minőségében való hit megsínylett.
A jól bevált recept szerint az egykori Novitet gyár gyorsan több cég tulajdonába került. A legutolsó tulajdonos most két évre a beodrai (Novo Miloševó-i) Bogoljub Bojićnak adta ki a gyárat. Nem is tehetett mást, mivel az elmaradt fizetések miatt a vállalat dolgozói sztrájkba léptek. Öt hónap munkabeszüntetés és még egy hónap adminisztrációs leállás hozott eredményt. A szondi üzem ezentúl a Mondeks konfekció gyártásával foglalkozó üzem égisze alatt működik, jelenleg nem teljes kapacitással. Május folyamán az üzem dolgozói szerződéses alapon dolgoztak, majd ugyanebben a hónapban állandó munkaviszonyt létesítettek velük, illetve még további tíz alkalmazott is munkához juthatott. A dolgozók rendben felvehették májusi járandóságukat, illetve az elmúlt év októberéből visszamaradt adósságokat is kézhez kapták.
Az új tulajdonos nem kívánt nyilatkozni elődei munkájáról, viszont kifejezte véleményét, hogy a gondok a rossz szervezésben, illetve abban keresendők, hogy a hasonló üzemeknek évente legalább tizenegy hónapot kell dolgozniuk ahhoz, hogy a kinnlevőségeket fedezni tudják. Módosultak a normák is, ami nem aratott osztatlan sikert a munkások körében, viszont a tulajdonos szerint ez az általános ebben az iparágban. Az a céljuk, hogy szorosabb együttműködést hozzanak létre minél több külföldi megrendelővel. Egy német céggel már szerződést is kötöttek, és néhány gyárral tárgyalásokat folytatnak. A német gyárnak nadrágokat készítenek. Az új tulajdonos filozófiája szerint az elégedett munkás a jó munkás, ezért a bérek pontos kifizetésére törekszenek. Sok múlik a hatalmi szervek hozzáállásán is, hiszen a jelenlegi adórendszer gúzsba köti a gazdaságot. Könnyítésekkel elérhető lenne több munkás foglalkoztatása, és az újratermelési anyagok beszerzése is jelentősen egyszerűsödne. Megemlítették azt is, hogy a hazai szövőüzemek technológiailag jelentős hátrányban vannak, a felszerelés elavult, és ez hátráltatja megjelenésüket a külföldi piacon. Az üzemben még harmincéves gépek is vannak, ám lecserélésük folyamatban van. A munkások általános véleménye szerint a több mint öt hónapos agonizálásnak vége szakadt, a tulajdonost korrektnek tartják, és a legtöbben derűlátóan tekintenek a jövőbe.
