A februári közlöny első ízben hozta nyilvánosságra a katonai nyugdíjasok pontos számát. Ebbe a csoportba 46 890-en tartoznak, átlagos nyugdíjuk 42 206 dinár,
mintegy 50 százalékkal magasabb a 22 335 dinárnál, az átlagnyugdíj összegénél. A nyugdíjalap adatai szerint Szerbiában a februári átlagbér 40 003 dinár, az átlagnyugdíj viszont ennek az összegnek alig 55,8 százaléka. Legkedvezőbb helyzetben a katonai öregségi nyugdíj élvezői vannak, ellátmányuk 21,8 százalékkal meghaladja az átlagbért. A legsúlyosabb helyzetben a mezőgazdasági családi nyugdíjasok vannak, ellátmányuk 87 százalékkal elmarad az átlagbér mögött. Februárban a nyugdíjasok hozzávetőleg 9 százaléka, azaz 159 320-an részesültek az átlagbérnél magasabb ellátmányban.
A februári közlönyben olvasható az is, hogy 2011-ben Szerbiában 1,26 foglalkoztatottra jutott 1 nyugdíjas, az idén februárban pedig a munkaviszonyban levők száma mindössze 43 000-rel előzte meg a nyugdíjasok számát, vagyis az arány 1025 az 1-hez.
A közgazdasági szakemberek azt állítják, hogy a nyugdíjrendszer zökkenőmentes működésének előfeltétele, hogy 3,5 foglalkoztatottra jusson egy nyugdíjas. (Az Európai Közösség országaiban az arány 3 az 1-hez). A múlt évszázad derekán Szerbiában az arány még igen kedvező, ugyanis 6 dolgozó tartott el 1 nyugdíjast. Az életkor meghosszabbodásával, a népszaporulat csökkenésével az arány fokozatosan rosszabbodott, s különösen a huszadik század utolsó két évtizedében gyorsult fel a kedvezőtlen folyamat.
AZ IDÉN TOVÁBBI HARMINCEZER NYUGDÍJAS
Az új évszázad kezdetén az arány 1,5 az 1-hez az alkalmazottak javára, ám a tőke újbóli felosztásának éveiben a foglalkoztatottak és a nyugdíjasok száma csaknem teljesen kiegyenlítődött. Ez óriási mértékben megterheli Szerbia erőtlen gazdaságát, s ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy 2012-ben a nyugdíjak kiutalására valamivel több mint 5 milliárd eurót ( 556 300 milliárd dinárt) irányoztak elő. Ez az összeg tovább nő, mivel a nyugdíjbiztosítási alap becslése szerint az idén további 30 ezer személy vonul nyugdíjba. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a nyugdíjak kifizetésére szánt összegnek mindössze az 51 százaléka hajtható be adóval és járulékkal, 49 százalékát a költségvetésből különítik el. A szerb állampénztárnak ez a legnagyobb kiadása.
A nyugdíjbiztosítási alap adatai szerint az 1,75 millió alkalmazott közül 1,025 millió után fizetik rendszeresen a járulékot, s ezzel Európában Szerbia az utolsó helyek egyikét foglalja el. Dacára annak, hogy a cégek 30-40 százaléka rendszertelenül és nagy késéssel utalja át a járulékot és az adót, a kormány állhatatosan leírja a felelőtlen munkáltatók adósságát. Ezzel az utóbbi öt évben a költségvetést 260 milliárd dinárral megkárosították, s ekkora összeg azonos a rokkantsági és nyugdíjbiztosítási alap évi jövedelmével.
FENTARTHATATLAN A MOSTANI NYUGDÍJRENDSZER
A gazdaságilag jóval erősebb országok nyugdíjrendszere sincs rózsás helyzetben. Az Európai Közösség lakosságának megközelítőleg egynegyede, mintegy 120 millióan nyugdíjasok, számuk állandóan emelkedik, s a becslések szerint 2060-ban minden munkaképes lakosra 1 nyugdíjas jut majd. Emiatt több ország kormánya nagy mértékben növelte a nyugdíjaztatás öregségi határát, csökkentette a járulékokat, sőt a nyugdíjakat is. Ezt tette Görögország, Portugália, Olaszország, Franciaország és Nagy-Brtiannia. Kedvezőbb helyzetben azok az államok vannak, amelyekben fejlett a magánbiztosítási nyugdíjrendszer, pl. Németország és Finnország. Ebben a két országban a gazdasági válság ellenére az utóbbi években jelentősen növelték a nyugdíjat.
Szerbiában a nyugdíjasok csak azzal lehetnek elégedettek, hogy rendszeresen megkapják ellátmányukat, és a hatalom égre-földre esküdözik, hogy a választások után nem kell tartani a nyugdíjak megnyirbálásától. Hosszabb távon azonban a foglalkoztatottak és a nyugdíjasok ilyen arányával a mostani nyugdíjrendszer nem tartható fenn. Miként alakul a helyzet, ha nem javul a járulék megfizettetése, ha nem nyitnak tömegesebben új munkahelyeket, talán Horvátország példája útmutatóként szolgálhat. A volt jugoszláv köztársaságban szintén kedvezőtlen a foglalkoztatottak és a nyugdíjasok aránya, ám az átlagbér kétszer akkora, mint a szerbiai, a horvátországi átlagnyugdíj azonban nem egészen 100 euróval magasabb a szerbiainál.
A nyugdíjasok és a foglalkoztatottak aránya:
1950 – 6:1
1960 – 5:1
1970 – 3,5:1
1990 – 2,5:1
2000 – 1,5:1
2007 – 1,41:1
2011 – 1,26:1
2012 – 1,03:1
