Ha Szlovéniát töröljük a felsorolásból, az összes jugoszláv utódállam a gazdasági mutatószámainak többségét tekintve úgy hasonlít egymáshoz, mint tojás a tojáshoz. Tavaly kereskedelmi hiányuk elérte a 20,9 milliárd eurót, exportjukkal 25,4 milliárd eurót könyveltek el, ám kétszer annyi, 46,4 milliárd euró értékben importáltak. Szlovénia múlt évi kivitelének értéke 20,5 milliárd euró, mint amennyit összesen kimutatott Horvátország, Szerbia és Bosznia-Hercegovina. Szlovénia 1,5 milliárd euró hiányát a beruházásból eredt bevételével pótolta.
A rendkívül nagy kereskedelmi hiányból adódik a volt jugoszláv köztársaságok másik azonos vonása: ki vannak szolgáltatva a diaszpóra pénzügyi támogatásának. Az előbbi alapján leszögezhető: az áru és a szolgáltatás helyett exportálták honfitársaikat.
Az utódállamokból elszármazott polgárok adományain kívül a hiány mérsékelhető külföldi beruházással és kölcsönnel. Mivel a hitelforrás elapadt, valamennyi volt jugoszláv köztársaság vezetői azzal áltatják polgáraikat és önmagukat, hogy a külföldiek megoldhatják égető gazdasági gondjaikat.
Analógia mutatható ki számos más területen is: a sógorság-komaság-jó barátság alapú magánosításban, a korrupció burjánzásában, a becsapott lakosság kiábrándultságában.
Az alpesi törpeország a többi utódállamtól eltért a gazdaság iránti konzervatív viszonyulásban is. A függetlenség kikiáltása után Szlovénia legfontosabb célja a külkereskedelmi versenyképesség, valamint az export és import arányának egyensúlya. Az előbbieken alapult más gond megoldása is: az ipari termelés szintjének, a foglalkoztatottságnak a növelése és a fizetőképesség megőrzése.
Néhány évvel a gazdasági világválság kitörése előtt Szlovéniában a kiöregedett konzervatívok helyét ifjú liberális titánok foglalták el, s kormányzásuk alatt nőtt az állam és a cégek eladósodása, az országot is érintette az államcsőd és a vállalatok összeomlása veszélyének szele.
A helyzet rosszabbodása ellenére Szlovénia továbbra is megelőzi az utódállamokat az export értéke, az ipari termelés és a foglalkoztatottság szintjének tekintetében.
Szlovénia példájának követése az utódállamok politikai, gazdasági és más elitjének célja lehetne, világosan meghatározva, hogy ez miként érhető el.
Természetesen más helyes út is üdvözítő. Ha ez elmarad, és semmi sem módosul, akkor nem reménykedhetünk a helyzet annyira óhajtott és égetően szükséges javulásában.
