Vidojević szerint legkorábban a következő év elején alkalmazható a törvényi rendelkezés. Három szakaszban vezetik be az új rendszert, július 1-jén csak az első fázis veszi kezdetét.
Magyarán, a törvény alkalmazásának átmeneti peridusáig átmenetileg fellélegezhetnek a bankok és a munkaadók is: az előbbiek azért, mert mint hangoztatták, fölkészületlenül érte őket a sietve és átgondolatlanul meghozott törvény, az utóbbiak pedig azért, mert egy ideig még megtehetik, hogy dolgozóik nettó fizetését anélkül utalják át a bankon keresztül, hogy az államkasszába befizetik a befizetnivalót.
Az említett törvénycikkely szerint a munkáltatók csak akkor folyósíthatják foglalkoztatottjaik bérét, ha kielégítették az állam iránti jövedelemadó- és járulékkifizetési kötelezettségüket. Az elsődleges cél tehát a hatalmas lyukaktól tátongó államkassza feltöltése, és – első hallásra legalábbis úgy tűnik – a munkavállalók érdekének képviselése, akikről tudjuk, hogy nagyon sokan késve kapják meg kiérdemelt fizetésüket. A törvény azonban nem az ő érdeküket, hanem az államkassza érdekét védi. A bankokat ugyanis arra kötelezi, hogy ha a munkaadó elhalasztotta befizetni a jövedelemadót és a járulékokat, akkor a munkavállalónak átutalandó nettó bérből „üssék le” az államnak járó részt. Így az a foglalkoztatott, akinek 30 000 dinár a keresete csupán 20 000-ret kaphatna kézhez a béréből, magyarán, a munkaadó helyett – a nettó keresetből – az állam vele fizettetné meg a jövedelemadót és a járulékokat.
Ezt szem előtt tartva végül is nemcsak a bankok és a munkaadók, hanem a munkavállalók is föllélegezhetnek: átmenetileg. Az biztos, hogy július 1-jétől nem alkalmazzák a rendelkezést, azt megelőzően viszont történik egy és más. Például választások lesznek. S hogy utána mi fog történni, a megalakulandó új kormány milyen döntést hoz ebben a nagy vihart kavart vitás kérdésben, meghozza-e a szükséges törvényi módosításokat, csupán egy isteni előrelátással megáldott jós tudná megmondani.
