Egy átható társadalmi-gazdasági reformra volna szükség Vajdaságban az ismert közgazdász szerint. A Tartományi Fejlesztési Alapra szerinte semmi szükség, ehelyett inkább egy olyan alapot kellene létrehozni, amely elősegíthetné az önkormányzatok reformját, valamint közreműködhetne a bürokrácia leépítésében és az ésszerűsítésben.
A fejlődés lehetőségének megteremtése érdekében a gazdasági játékszabályokon kellene változtatni, de erről a politikai elit hallani sem akar, ezért van az, hogy 2000. október 5-e, a gazdasági élet reformja óta lényegileg semmi sem változott. Pedig igazán megérett a helyzet arra, hogy az állami szektorban dolgozó félmilliónyi munkaerőt – amelynek fele feleslegnek mondható – ésszerűbben, átgondoltabban átcsoportosítsák. Ha valóban szükség van rá, akkor a leépítésen is el lehet gondolkodni. Persze a választás előtti időszak nem a legkedvezőbb erre, de ha jobban belegondolunk, szinte sohasem időszerű az efféle kényes kérdések rendezése. Alapos és átható reform nélkül a gazdasági életben nincs továbblépés. Így vélekedett Miroslav Prokopijević, a belgrádi Szabad Piac Központ elnöke, aki a vajdasági gazdaság versenyképessége témájában megtartott múlt heti újvidéki tanácskozáson fejtette ki véleményét a kérdéskörben. Miroslav Prokopijević határozott meggyőződése, hogy a gazdasági nehézségek csakis úgy küzdhetők le, ha reformálják a központi, a tartományi és az önkormányzati bürokráciát.
Különösen fontos lenne egy átható társadalmi-gazdasági reform Vajdaságban, mert a tartománynak nincs más eszköz a kezében, hogy beleszólhasson a makrogazdasági fejlődésbe és a gazdasági klíma kedvezőbbé tételébe. Saját fiskális és monetáris politika vezetésére sincs lehetősége, önálló bevételei is elenyészőek, csupán térítések, illetékek csordogálnak a tartományi kasszába. Ezen felül a fejlesztési alapba befolyó pénzekkel van még némi lehetősége szerepet vállalni a gazdasági élet föllendítésében.
Miroslav Prokopijević
Az ismert közgazdász szerint a Tartományi Fejlesztési Alapra semmi szükség, ehelyett inkább egy olyan alapot kellene létrehozni, amely elősegíthetné az önkormányzatok reformját, valamint közreműködhetne a bürokrácia leépítésében és az ésszerűsítésben.
– A Tartományi Fejlesztési Alap egyébként sem kimondottan hatékony, így az ilyen intézmények helyett – ide sorolhatjuk fejlesztési bankot is – Vajdaság jobban tenné ha megkísérelne létrehozni egy olyan alapot, amely arra serkentené a községeket, hogy megreformálják az adminisztrációt. Én nem hiszek abban, hogy a különböző stratégiák, a rövid és a hosszú távú tervek készítése eredményre vezető hozzáállás volna. Többnyire az a tapasztalatom, hogy az efféle nagy erőbefektetéssel elkészült dokumentumok, mivel időközben megváltozik a helyzet, rendre nem tudják teljesíteni azt, amit kitűztek célul. Hiszem azt, hogy sokkal inkább fel tudják magukat találni az újonnan kialakuló körülmények között azok a községek, amelyekben már véghez vitték a reformot. Az újonnan létrehozott alapnak az lenne a legfőbb feladata, hogy kedvet csináljon – persze anyagi támogatás mellett – a községeknek arra, hogy megvalósíthassák a reformot. Ha az alap kínálta lehetőségek csábítóak lennének, a községek nem odáznák el a szükséges lépések foganatosítását. Mert jelenleg az a helyzet, hogy mindenhol többlet munkaerő van, és ezt csakis úgy lehet orvosolni, hogy a munkaerő-felesleget elbocsátják, vagy átképzésre, továbbképzésre küldik, amihez senki sem nyúl szívesen, mert a vezetőség részéről ez népszerűségvesztéssel jár. Szerintem minél inkább múlik az idő, annál többet veszítenek maguk az érintett községek, ezért jó lenne, ha mielőbb tudatosodna bennük a reform fontossága. Vegyük például Inđija esetét, ahol olyan szinten megoldották az önkormányzat reformját, hogy ezt akár a norvégok vagy az amerikaiak is megirigyelhetnék. Nem értem, hogy a vajdasági községek mire várnak – fejtette ki nézetét Miroslav Prokopijević.
Minden bizonnyal a községi vezetők tartanak a népszerűtlen intézkedéstől, mert az sem mindegy, hogy mi lesz az utcára kerülő foglalkoztatottakkal. Szép elképzelés a játékszabályok megváltoztatása, bizonyára célratörő is, s talán a gazdasági előrelépést szolgálja, ám ehhez párosítani kellene egy szociális programot is, hogy a fölösleggé váló munkaerőt hol, hogyan és miként foglalkoztassák a jövőben. Annak nem sok értelme van, hogy a munkanélküliek számát ezen a módon is növeljék.
