Európa-szerte egyre nő az úgynevezett dolgozó szegények száma, akik annak ellenére sem tudják biztosítani megélhetésüket, hogy rendelkeznek munkahellyel – írta internetes oldalán a The New York Times.
Az eurózóna adósságválsága és az évek óta tartó gazdasági problémák következtében egyre több munkahellyel rendelkező ember kerül utcára Európában. Ők a dolgozó szegények legszegényebbjei, egy egyre növekvő társadalmi csoport tagjai, akik átcsúsztak az európai szociális védőhálón.
Sokan – különösen a fiatalok – rosszul fizető vagy ideiglenes munkát kénytelenek vállalni, mivel a válság elpusztította a stabil állásokat. A foglalkoztatási helyzet romlásával pedig százezrek kényszerültek arra, hogy sátortáborokban, autóikban és olcsó hotelszobákban húzzák meg magukat, míg további milliók költöztek rokonaikhoz, mivel nem képesek önállóan megélni.
A MEGSZORÍTÁSOK ÁRA
Sokan arra figyelmeztetnek, hogy a helyzet tovább romolhat. Amíg a kormányok Európa-szerte megszorításokkal válaszolnak a válságra, „a dolgozó szegények száma robbanásszerűen emelkedni fog” – mondta Jean-Paul Fitoussi, a párizsi L'Institut d'Études Politiques közgazdaságtan-professzora.
A bőkezű minimálbért és a világ legerősebb szociális védőhálóját élvező európaiak abban a hitben élnek, hogy védve vannak ettől a szerintük elsősorban az Egyesült Államokra és egyéb szabadpiaci elveket követő országokra jellemző jelenségtől. Az európai jóléti állam – amelynek célja a munka nélkül maradtak segélyhez, egészségügyi ellátáshoz és olcsó lakhatáshoz segítése – azonban nincs felkészülve azon egyre növekvő népesség tagjainak a támogatására, akik ugyan rendelkeznek munkával, de bérük nem elég megélhetésük biztosítására.
„A dolgozó szegények XIX. századi körülmények között élnek. Nem tudják kifizetni a fűtést, nem tudnak ruhát venni gyerekeiknek, és néha öt ember kénytelen egy kilenc négyzetméteres lakásban élni” – mondta Fitoussi.
2010-ben az Eurostat adatai szerint az eurózóna munkavállalóinak 8,2 százaléka keresett kevesebbet a régió átlagos szegénységi küszöbénél (évi 10 240 euró), ez 0,9 százalékos emelkedést jelent 2006 óta. Görögországban és Spanyolországban közel kétszer ilyen rossz a helyzet.
SÁTORLAKÓK FRANCIAORSZÁGBAN
Franciaországban a havi átlagbér ugyan 26 százalékkal magasabb az EU-átlagnál, de a magas megélhetési költségek és lakbérek egyre több embert kényszerítenek otthona elhagyására. Ma 120 ezer ember lakik sátortáborokban az országban az Observatoire des Inégalités civil szervezet szerint. A jelenség közel sem új keletű, de egyre jobban terjed. Ráadásul már a tradicionális középosztálybeli munkakörrel rendelkezők közül is egyre többen kerülnek a tönk szélére.
Bruno Duboscq, egy 55 éves humánerőforrás-menedzser három éve egy lakókocsiban él egy párizsi parkolóban. „A munkatársaimat sokkolta, amikor megtudták, hol élek” – mondta a férfi, aki azt reméli, hogy nomád életmódjával sikerül elég pénzt megtakarítani idős napjaira. A legtöbb szomszédja még rosszabb helyzetben van: „Sokan, különösen fiatalok, az autóikban laknak. Nem keresnek jól, nem tudnak megengedni maguknak egy lakást, az árak pedig jelentősen nőnek”.
Az utcára kerültek jó része határozott időre szóló munkaszerződéssel rendelkezik, amelyet a munkaadók a drága juttatásokkal járó és a munkavállalók számára jelentős védelmet nyújtó állandó munkaviszony helyett alkalmaznak. A szerződéses foglalkoztatás mértéke az elmúlt években egyre nőtt, a folyamatot pedig a munkanélküliség felszámolásának reményében a politikusok is támogatják.
2011-ben az újonnan felvettek mintegy fele határozott időre szóló szerződéssel jutott munkához az EU-ban. Isabelle Maquet-Engsted, az Európai Bizottság elemzője úgy vélte, az ideiglenes munkavállalás ösztönzése csak elfedi az európai problémákat, de nem oldja meg azokat. „Egyes jelek arra mutatnak, hogy a helyzet nem fog javulni, mivel a létrehozott munkahelyek a szegénység veszélyét hordozzák magukban” – mondta.
A helyzet romlása pedig azzal fenyeget, hogy egyre több, a Bois de Vincennes parkhoz hasonló hely lesz Európa-szerte. A párizsi parkban nappal fiatal városlakók kapcsolódnak ki, esténként azonban 200 ember lakhelye a terület, köztük kisgyermekes családoké is. A parkban éjszakázók között franciák, kelet-európai és észak-afrikai bevándorlók is vannak.
