– A 2008 óta húzódó gazdasági válság többrétegű, a krízis fő hordozóinak egyikei a bankok, de ennek kapcsán nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Európa lényegesen különbözik Amerikától. Európában a bankok a pénzforgalomban akár 75 százalékos részesedéssel is bírhatnak. Az Európai Bankszövetség tavaly ősszel megállapította, hogy az európai pénzintézeteknek növelniük kell a tőkéjüket. A szükséges tőkeemelés becslések szerint 113 milliárd euróra rúg – mutatott rá a probléma súlyosságára dr. France Arhar, az szlovéniai UniCredit Bank elnöke, a szlovén központi bank egykori kormányzója, akit a vállalatokat sújtó gazdasági válság és a pénzügyi válság összefüggéseiről faggattunk.
A 2008-ban kezdődött pénzügyi válságot az amerikai bankok idézték elő felelőtlen hitelezési politikájukkal. Milyen szerepük volt a válság gerjesztésében az európai bankoknak?
– Az amerikai központi bank tevékenysége olcsó pénzt és magas likviditást generált. A másik oldalról az amerikai piacot uraló eufória odavonzotta a befektetőket, élükön a külföldi pénzintézetekkel. Sok európai bank is vásárolt az amerikai jelzálog alapú kötvényekből, de más pénzügyi transzakciókat is lebonyolítottak. A válság kitörésekor, 2008-ban, nekik is hatalmas veszteségeket kellett elkönyvelniük. Az európai pénzintézetek tevékenysége univerzális, az amerikaiak viszont többnyire befektetési bankok. A tőke legnagyobb része hitelkihelyezés az európai bankokban, emiatt a bankok bizonyos késéssel, csak azután szembesültek a krízis negatív hatásával, miután a reálgazdasági szektor válságba került és nem tudta a fölvett hiteleket visszafizetni.
Az Európai Központi Bank (EKB) szabályozása adott struktúrájú tőkét követel meg az ügyviteli bankoktól. Ezek miatt a követelések miatt elképzelhető-e, hogy a bankok szűkítik a hitelezésüket?
– Ha nincs friss tőke, akkor nincs más választás, mint csökkenteni a tőkekihelyezést. Ilyen módon is eleget tehetnek az EKB tőkeszerkezetre vonatkozó követeléseinek. Ez egy összefüggő folyamat, melynek végeredménye, hogy nem lesz új hitelezés. Azoknak a vállalatoknak jelent problémát, amelyeket üzleti eredményeik alkalmassá tesznek a hitelfelvételre, ám a bankok képtelenek kielégíteni igényeiket.
A jelenlegi gazdasági válságról mint adósságválságról beszélünk, amely leginkább az unió periférikus országait érinti, a mediterrán országokat és Magyarországot. Továbbterjedhet-e a válság?
– A válság már átterjedt a bankokra is. A tulajdon, amivel rendelkeznek, Európa területén található. Az adósok is európaiak, így az úgynevezett „hitelezési görcs” – aminek már egy ideje tanúi lehetünk – összeköttetésben áll a rendelkezésre álló tőkével, ugyanakkor a követelések minőségével is. A vállalati adósok egész sora nehézségekkel küzd, és ezeknek az adósoknak az esetlegesen jónak mondható üzleti eredményei ellenére is jelentősen csökkent a tőkéjük, miközben a hitelállományuk és kamatterhük megnőtt. Márpedig ez azt jelenti, hogy hiába állított össze az a vállalat valamilyen ígéretes projektumot, a bank képtelen arra hitelt folyósítani, amíg megfelelő mértékben nem növekszik az illető cég tőkéje. Ebben a helyzetben először is valahonnan tőkéhez kellene jutni, akár a régi stratégiai partnerekkel együttműködve, akár újakat találva. Csak ezt követően kerülhet szóba a hitelezés kérdése a bank részéről.
A szlovéniai bankrendszer legnagyobb problémája a rossz minőségű hitelek. Mi a helyzet ebben a tekintetben az EU többi országában?
– Amennyire én ismerem a helyzetet, országonként különbözik. Eltérő a bankrendszeren belüli tulajdoni szerkezet, Szlovéniában például még mindig az állam a legnagyobb tulajdonos. Ha a fizetési mérleget nézzük, akkor az EU periférikus államairól elmondhatjuk, hogy ezekbe az országokba lényegesen több közvetlen külföldi tőke áramlott be, mint Szlovéniába. Ez egyúttal azt is mutatja, hogy az állami szektor jóval kisebb ezekben az országokban. Én arra számítok, hogy Szlovéniában a közeljövőben megnő a magántőke aránya, s ennek eredményeképp olyan tulajdoni szerkezet alakul ki, ami új lendületet adhat a gazdaság egészének.
Görögország megmentésével az EU adófizető polgárai voltaképpen mindenekelőtt a francia és a német bankokat segítik ki, amelyek nagy mennyiségű görög államkötvénnyel rendelkeznek. Nem az volna az igazságos, hogy az arányosság alapelve szerint a Görögországnak hitelező bankok nagyobb terhet vállaljanak a mentőcsomag összeállításakor?
– Úgy vélem, ez az állítás nem teljesen állja meg a helyét. A görög államadósság finanszírozásában legnagyobb szerepet a görög bankok vállaltak, és csak utánuk következnek a francia és a német pénzintézetek. Az amerikai bankok is érintettek. A magánbefektetők is nagymértékben jelen vannak. Ma az országok leginkább államkötvények kibocsátásával adósítják el magukat, s az államkötvények az információs technológia világában bárki számára rendelkezésre állnak.
Egyes gazdasági elemzők azt hangoztatják, hogy a válság következtében akár az eurózóna is felbomolhat. Mi a véleménye erről?
– Ezt illetően derűlátó vagyok. Európa egyrészt tudatában van annak, hogy az Európai Unió és azon belül a monetáris unió létrejötte rengeteg pozitív hozadékkal járt. Januárban volt tíz éve, hogy bevezették az eurót fizetőeszközként, és mennyi előnnyel járt a közös európai valuta létrehozása! Minél fejlettebbek és nyitottabbak az euróövezet országai, annál több hasznuk lehet az euróból. Meggyőződésem, hogy ezek az országok mindent megtesznek az euró megőrzéséért. A közös valuta nem egy deus ex machina, ami automatikusan elhárít minden akadályt. Az európai valuta szerintem a japán jennel és az amerikai dollárral összevetve egyáltalán nincs válságban. Az árfolyam-ingadozásban, aminek az utóbbi időben a szemtanúi lehetünk, nincs semmi kirívó. Remélem, hogy hamarosan véget ér az adósságválság, amelyből az euró megerősödve fog kikerülni.
