Mára egyértelművé vált, hogy csak akkor fognak jobban gazdálkodni az állam pénzével akik azt kezelik, ha szigorúbban veszik az ellenőrzést és büntetik őket. Ugyanis mostanában készült el egy kimutatás arról, hogy a gazdasági válság kezdete óta az állami tisztviselők és tisztségviselők részéről milyen nagyobb visszaélés, kapzsiságra utaló pénzherdálás történt. Az illetékes szakemberek becslése szerint legalább 100 millió eurót költöttek el meggondolatlanul. S annak is utána jártak, hogy mennyi mindenre lehetett volna fordítani ezt a pénzt: a tanügyi dolgozók és a rendőrség kérelmeinek a rendezésére, a költségvetési hiány pótlására, vagy akár 1500 államilag támogatott lakás megépítésére.
Vegyük sorjába a meggondolatlan, bőkezű költekezéseket. A katonai célokat szolgáló izraeli szatellit bérlése körül kialakult botrány az országnak 27 millió eurójába került. Vagy az újabban felfedett kolubarai szénbánya esete, amelyben 2005 és 2008 között számlálatlanul költötték az állam pénzét, oly módon, hogy magánvállalkozókat alkalmaztak borsos áron a szénfejtési és szállítási munkálatokra, 130 millió eurós költséget jelentett az állam számlájára. De ne feledkezzünk meg a földgázválságról sem: az oroszokkal bonyolított ügylet 70 millió eurós különkiadással járt. Lehetne sorolni tovább. Az USA-ból hazaszöktetett Miladin Kovačevićért is 1 millió eurót fizetett ki az állam. A Torlak-eset keretében meggondolatlanul rendelték meg a védőoltást, amelyet később ki kellett dobni. Így veszett kárba 400 000 euró. Az állami adminisztráció másik nagy baklövése Zorica Tomić esete, akinek mint az UNESCO szerbiai nagykövetének Párizs luxusnegyedében rezidenciát béreltek, havi 7000 euróért, és ez éveken át tartott.
Meggondolatlan, felelőtlen költekezések sorozata volt ez, amelyet egy ilyen szegény állam nem engedhet meg magának. Ljubomir Savić, a belgrádi Közgazdasági Kar professzora szerint elméleti esély sincs arra, hogy az idén és jövőre fegyelmezettebben és megfontoltabban fognak viselkedni az állami tisztviselők és tisztségviselők. Jövőre választás lesz, s ilyenkor még inkább költekezőek a politikusok. Nem lesz ez másként most sem, csak úgy lehetne orvosolni a felelőtlen magatartást, ha többé nem bánnának kesztyűs kézzel a helyzetükkel visszaélőkkel. Mert hát az Állami Számvevőszék végzi a maga dolgát, ellenőrzi a költekezéseket, s amikor valamire rábukkan, akkor legfeljebb annyi tehet, hogy megdorgálja azokat, akik bőkezűen bántak az állam pénzével, s büntetésként szabálysértési eljárást kezdeményez ellenük. Pedig az efféle cselekedetek rég túllépték már a szabálysértési hatáskört, ez bűncselekménynek számít bárhol a világon, s ha nálunk is így viszonyulnának a kérdéshez, biztos foganatja lenne az intézkedésnek. A gazdasági szakemberek szerint sokkal jobban kellene büntetni a visszaélőket, s ha akadnak olyan rendkívüli ügyek, esetek amelyeket orvosolni kell, azokat listázni kellene, s meg kellene szabni, hogy mi élvez elsőbbséget. Ameddig nem büntetnek és nem hajtják rá az állam pénzét kezelőket arra, hogy előbb gondolkodjanak, mint ahogy cselekednek, addig nagyobb változás nem várható.
