A belgrádi sajtó közvélemény-kutatást végzett arról, hogyan tudják a lakosok átvészelni az anyagilag egyre súlyosabbá, és a nincstelenség miatt egyre hosszabbá váló hónapokat. A lakosság legtöbbjének, mint kiderült, a havi járandósága alig két hétre elegendő.
Miden ötödik megkérdezett úgy nyilatkozott, hogy havi fizetését már 15-éig feléli. A száz közül csupán nyolcan mondták, hogy bevételük elegendő egész hónapra. Arra már nemigen volt példa, hogy a megkérdezettek közül valaki fizetéséből tartalékolni is tudjon. A bonyodalmat tetézi az is, hogy Szerbiában minden harmadik polgárt az adósság terhe nyomasztja. Szinte mindenkinek van tartozása a banknál, barátnál, családtagnál, vagy a legközelebbi zöldségárusnál...
A lakosság aggályait a közgazdászok is alátámasztják, ugyanis az új fogyasztói kosár tartalmát alapul véve nem volt nehéz kiszámítaniuk, hogy a havi átlagkereset mindössze 10–15 napig elegendő. Olyan világot élünk, hogy többet kényszerülünk költeni, mint amennyi a bevételünk. A fizetések az alapvető megélhetési szükségletekre sem elegendők. Szerbiában a lakosság havi bevételének több mint felét, megélhetési költségekre költi, élelmiszerre és közműszámlákra. Csupán ennivalóra a rendelkezésre álló összeg 41 százaléka megy el. Ez az arány a környező országok lakosságának életszínvonala viszonylatában is döbbenetes, az élelmiszerre ennyit, százalékban kifejezve, még a bolgároknak sem kell fizetniük.
Mind többen beszélnek róla, és egyre kevésbé tabu a lakosság eladósodottsága. Míg négy évvel ezelőtt Szerbiában az egy főre jutó átlagos bankhitel 26 367 dinár volt, mára ez az összeg mintegy 70 000 dinárra duzzadt. Az országban mintegy 800 000 hitelkártya-tulajdonos van, és adósságát nem tudja rendszeresen törleszteni minden nyolcadik. A megengedett negatív folyószámla-egyenleg nélkül elképzelhetetlen a megélhetés. Két évvel ezelőtt az úgynevezett megengedett mínusz számlaegyenleg, tartozás személyenként 22 euró volt átlagban, ma is nagyjából ott tart némi növekedéssel a 24 euró közelében. Az hogy nem történt akkora „előrelépés” mint a bankhitelek esetében, a bankosok azzal magyarázzák, hogy a lakosság egyre fegyelmezettebben költekezik, és félelmüket az adósságrészletek törlesztése jelenti.
A kimondottan magas bankkamatokkal magyarázzák, hogy újra hódít a múlt évezred inflációs korszakában a túlélést jelentő csekkek használata. A nyugdíjasok mellett a fiatalabb korosztály is mind nagyobb előszeretettel nyúl utánuk. A kereskedők már közzétették az adatokat, hogy hétköznaponként minden ötödik számlát csekkel fizetnek, hétvégenként a forgalom 30 százalékát törlesztik ily módon, ünnepek előtt pedig a pénzforgalom szinte 40 százalékát képezik. Csekkek révén részlettörlesztésre juthat hozzá az állampolgár a lábbelihez, ruházati cikkekhez, háztartási berendezésekhez, bútorhoz, ám egyre gyakrabban élelmiszert is elodázott fizetésre vásárolnak. Ezt a tendenciát szolgálják és szorgalmazzák a kereskedők is, akik most már nemcsak 30 napra, hanem ennél is későbbi időpontokra teszik az elodázott kifizetés határidejét.
