Másfél évig tartó kényszerszünet után február 17-én ismét összeül az országos Szociális Gazdasági Tanács – hozta hírül a Beta hírszolgáltató a Szerbiai Önálló Szakszervezeti Szövetségre hivatkozva. Ljubisav Orbović, a szövetség elnöke már azt is megerősítette, hogy a kényszerszünet után ismét elfogadja az elnöki tisztséget a tanácsban, mert, mint fogalmazott, megteremtődtek a feltételek. Döntését a munkáltatók képviselőivel és más szakszervezeti vezetőkkel folytatott tárgyalásokat követően hozta meg.
Orbović egyébként tavaly októberben elutasította a Szociális Gazdasági Tanács elnöklői tisztségére való felkérést, azzal a kifogással, hogy nem tetszett neki a tanács összetétele, mert úgy mérte fel, hogy nem képviseltették magukat mindazok a felek, akiknek szociális és gazdasági szempontból ott a helyük. Konkrétan: a kormány szociális partnerei, a szakszervezetek és a Munkáltatók Uniója.
A Függetlenség Szakszervezet és az unió képviselői viszont Orbovićot bírálták, mondván, ő a felelős azért, hogy a Szociális Gazdasági Tanács már jó ideje egyáltalán nem működik, nem történik semmi. Mindez azért van, mert ő annak idején politikai érdekből elutasította az elnöklői szerepkört.
Dragoljub Rajić, a Munkáltatók Uniójának sajtófőnöke a Betának úgy nyilatkozott, hogy mivel Orbovićnak most éppen megfelel, hogy a tanács végre elkezdjen dolgozni, elvállalta az elnöklést. Azért döntött így, mert időközben az építőiparban és a mezőgazdaságban aláírták a kollektív szerződést, ami neki éppen kapóra jött. Az Orbović vezette szakszervezetnek (Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetsége) megfelel az, hogy a munkaügyi minisztérium kiszélesítette a kollektív szerződés hatáskörét más foglalkoztatottakra is, nemcsak azokra, akik tagjai a Munkaadók Uniójának. Viszont, hogy ez a gyakorlatban is megvalósulhasson a törvény értelmében, az adott kérdésről a Szociális Gazdasági Tanácsnak kell véleményt nyilvánítania.
Branislav Čanak: (Függetlenség Szakszervezet): Kérdéses, hogy működhet-e a tanács
Branislav Čanak, a Függetlenségi Szakszervezet elnöke a Betának úgy nyilatkozott, kérdéses, hogy működhet-e a tanács, mert a törvény értelmében ha egy szervezet több mint 90 napon át nem látja el a jogszabályban feltüntetett tevékenységét, akkor azt meg kell szüntetni. A sok érv és ellenérv dacára végül Orbović, Rajić és Čanak egyetértettek abban, hogy a tanács korábban sem végezte a feladatát úgy, ahogy kellett volna, sőt azzal is baj volt, hogy a szakszervezetek és a munkaadók képviselőinek a kormány nem továbbította idejekorán a törvényjavaslatokat, különböző beterjesztéseket, mint azokat a jogszabályokra való módosításokat, amelyek a dolgozók jogaira vonatkoznak. Így se a foglalkoztatásról, se a nyugdíjbiztosítási törvényről nem kezdődhetett meg a párbeszéd. Márpedig ha ez nem történt meg a tanács szintjén, akkor biztos, hogy helyi önkormányzati szinten még ennél is jóval rosszabb a helyzet. Noha az Európai Bizottság éves jelentésében a szerb kormány 2010-es decemberi akciótervére vonatkozólag olyan ajánlást terjesztett elő, hogy a szociális párbeszéd továbbra is elégtelen, és az egyeztetés a szociális partnerek között nem kielégítő, mégis az tapasztalható, hogy az állam eddig teljes mértékben mellőzte a Szociális Gazdasági Tanács tevékenységét. A kormány részéről az Európai Bizottság kérdőívét kitöltötték, és abba belefoglalták azt is, hogy a szakszervezetek és a munkaadók kifogásolják, hogy nem bocsátották a tanács elé vitára a foglalkoztatottak jogait érintő törvényjavaslatokat, és hogy a szerv munkáját figyelmen kívül hagyták.
Egyébként magát a tanácsot valamikor 2005-ben hozták létre, de azóta se működik úgy, ahogy kellene.
