A Nemzetközi Valutaalap elfogadott hozzáállása a köz- és állami adóssághoz, hogy az nem haladhatja meg a bruttóban kifejezett társadalmi össztermék 45 százalékát. Ehhez tartotta magát a törvényalkotó is, amikor megfogalmazták a költségvetési rendszerről szóló legújabb törvényt, és ebben az állami adósság nagyságát a bruttóban kifejezett társadalmi össztermék 45 százalékában szabták meg. Tehát ez a felső határ, amit feltételezésünk szerint senki sem szeretne elérni. Ezt minden európai országban tiszteletben tartják, sőt ha az államadósság meghaladja a 25 százalékot a GDP tekintetében, megkongatják a vészharangot, hogy tenni kell valamit az ország gazdasági rendszerének védelmében.
Nálunk nem így viszonyulnak a dolgokhoz, ugyanis a köztartozás tavaly 12,17 milliárd eurót tett ki, ami a bruttóban kifejezett társadalmi össztermék nem kevesebb mint 41,5 százalékát teszi ki. Állítólag a közgazdászok kiszámították, hogy az ország adóssága tavaly minden másodpercben 75 euróval nőtt, s így történhetett meg, hogy a 2009-es évhez viszonyítva 2010-ben 2,3 milliárd euróval bővült az államadósság.
Ennek az eredete talán 2008-ra vezethető vissza, amikor ugrásszerűen csökkent az adóból befolyó pénz, viszont ugyanilyen ütemben növekedtek a kiadások, a keresetek és a nyugdíjak finanszírozása miatt. Amikor Mirko Cvetković megalakította kormányát, a közadósság mindössze 3,5 milliárd euró volt, akkor ez a GDP-nek a 26 százalékát tette ki. Ez az összeg jócskán megugrott 2009-ben, hiszen a bruttóban kifejezett társadalmi összterméknek a 33 százalékát képezte az államadósság, majd 2010-re elérte a 41,5 százalékot. Sürgős intézkedésekre van szükség, mert ha ilyen ütemben folytatódik az adósság halmozása, akkor szinte biztosra vehető, hogy néhány hónap múlva elérjük a bűvös 45 százalékot, ez pedig senkinek se lesz jó.
