Vajon mi lehet az oka annak, hogy a térségben Szerbiában a legalacsonyabbak a keresetek. Erre keresik a választ a közgazdászok és a foglalkoztatottak uniója. Egyértelmű megállapításra jutottak, hogy a legnagyobb baj azzal van, hogy az államnak túlságosan nagy az éhsége, minden pénzt magának akar. Ehhez párosul, hogy óriásiak a különbségek az állami szektorban és a magánvállalkozásban dolgozók kereseteik között, a gazdaságot szinte teljesen tönkretették és ráadásul még az utóbbi időben a dinár értéke is folytonosak csökken. Nyugodtan állíthatjuk, hogy fizetőeszközünk Európa leggyengébb valutája lett. Ha mindezt összegezzük, akkor talán nem is kell csodálkoznunk azon, hogy Szerbiában a legalacsonyabbak a fizetések az egész térséget figyelembe véve.
Nézzük, hogy áll a helyzet. Tavaly októberi kimutatás szerint Szerbiában 329 euró volt az átlagfizetés, Macedóniában egy euróval több, azaz 330, Bosznia-Hercegovinában már több mint 50 euróval keresnek többet havonta, ugyanis ott 395 euró volt az átlagfizetés. A montenegróiak meg hozzánk képest már szinte gazdagoknak számítanak a 455 eurós fizetéssel, Horvátországban meg több mint kétszer akkora a havi bérük a polgároknak, 725 euró. Az élen Szlovénia áll a majd 1000 eurós, jobban mondva, a 935 eurós átlagfizetéssel. Nálunk azt a célt tűzték ki a politikusok és a gazdasági szakemberek, hogy Szlovénia legyen a példa, s próbáljuk meg utolérni az ott megvalósított jövedelmet. Sajnos erre a jelenlegi gazdasági, politikai és egyéb körülmények között nem nagy a remény. Talán egyik megoldás az lenne, ha nem tennének olyan nagy különbséget nálunk a magán- és az állami szektorban megvalósított jövedelem között. Vitathatatlan, hogy a magánvállalkozások vezetői háromszor is meggondolják, hogy mire mennyi pénzt adnak ki, s nem költekeznek meggondolatlanul. Ez az állami szektort nem jellemzi, ott mindig tovább nyújtózkodnak mint ameddig a takarójuk ér, s ennek következménye az, hogy az adósság egyre duzzad a gazdaság fejlesztésének kárára. Talán példamutató lehetne a környező országok viszonyulása a magánvállalkozáshoz, mert igaz, hogy mindenhol jobban keresnek az állami szektorban dolgozók, de van ahol ez az arány nem olyan kifejező, mint Szerbiában. S ahol ez jellemző, ott a gazdasági mutatók is kedvezőbbek.
Vegyük szemléltetésül a legutóbbi kimutatást, mely szerint a közszférában megvalósított jövedelmek a magánszektorban megvalósított havi bérekhez képest százalékban kifejezve a következőek: Szerbiában 27,7 százalékkal nagyobbak a fizetések az állami szektorban, mint a magánszférában, Magyarországon 7,7 százalékkal, Romániában 20,3 százalékkal, Bulgáriában 19,4 százalékkal, Csehországban csupán 0,6 százalékkal, Szlovákiában pedig 15 százalékkal. Talán ezen nem ártana elgondolkodni, s azon is töprengeni, vajon a magánvállalkozó miért zárja be a boltot, amikor azt tapasztalja, hogy veszteségesen működik a cég.
