Az építőipart a gazdasági válság tavaly törte derékba. A Szerbiai Munkáltatók Uniójának adatai szerint 2010-ben a megkötött szerződések száma 30 százalékkal csökkent. A foglalkoztatottak esetében is ugyanez mondható el, egyharmados leépítés volt tapasztalható. A megfizettetések tekintetében is rekordot döntött az építőipar, hiszen egy-egy szerződés végső anyagi realizálásához fél évre, azaz 180 napra van szükség. Sehol máshol nem tapasztalható ilyen nagy késedelem. Az unióban azt is látják, hogy mi lenne a megoldás, hogyan lehetne az építőipart felvirágoztatni, szerintük a kinnlevőségek megfizettetését kellene államilag felgyorsítani, a másik fontos tényező pedig az építőipari engedélyek kiadásának az ütemét fokozni, mert ott is nagy a lemaradás. A dologban a legnagyobb ludas az állam, ugyanis a munkálatok 60 százaléka esetében a megrendelő az állam, s mivel nem fizet idejekorán, így a tönk szélére sodorja az építőipari vállalkozókat.
Kimondottan az állami gépezeten múlik az, hogy tegyenek valamit a kifizetések felgyorsítása érdekében, s ugyanígy tőlük függ az is, hogy a szükséges engedélyeket gyorsított eljárással, mielőbb kiadják azoknak, akiknek erre szükségük van. Ha ezt a két dolgot megoldanák, a fennmaradó gondok már csak könnyebb gyakorlati kérdésekké válnának, amit egykettőre megoldanának az építőiparban vállalkozók.
A szerbiai gazdasági kamarában is megállapították, hogy az építőipari szektorban a legnagyobb gond a fizetésképtelenség, ami hatással van arra, hogy az érintett cégek felvehetnek-e kölcsönt vagy hitelt, vagy sem. Egyértelmű, ha egy cégnek tartozása van, hogy a bankok nem szívesen szerződnek le velük kölcsönre. Márpedig az építőipari vállalatok kétharmada fizetőképtelen, s nem fűznek nagy a reményeket ahhoz, hogy ez a helyzet az idén megoldódik. Tavaly azt tapasztalták, hogy attól függően, hogy milyen építőipari ágazatról van szó, 20–75 százalékkal csökkent az építészetben használt nyersanyag kitermelésének az aránya, például az útépítő iparban használatos kőtörmelékből 30 százalékkal kevesebbet termeltek ki mint az előző évben, mint korábban. Pedig ha szétnézünk az országban megállapíthatjuk, hogy az utak épülnek, s azt is láthatjuk, hogy ehhez milyen temérdek mennyiséget használnak fel, így szinte érthetetlen a csökkenés mibenléte. Állítólag cementből is 15–20 százalékkal kevesebbre volt szükség mint korábban. Minden bizonnyal arról lehet szó, hogy ezeket a nagy vállalkozásokat az állam pénzeli, s nem fizetik ki a megrendelt árut, így az előállítók vissza fogják a termelést.
Az építőiparban dolgozók nem látják a kiutat a válságból, nagy az elkeseredés, egyedül már csak abban bíznak, hogy jövőre választások lesznek, s a politikusoknak kampányfogásként mindig olyan ötlete támadt, hogy valamit építeni kell, s azt a választási kampány utolsó felvonásában átadni rendeltetésének, talán ezúttal is így tesznek majd.
