Meglehetősen heves reagálást váltott ki a hír a hazai gazdasági és bankügyi körökben, hogy Montenegróban tavaly december 10-én létrehozták a pénzügyi ombudsman intézményét, amelynek fő feladata, hogy szemmel tartsa a pénzügyi intézetek viszonyulását az ügyfelekhez, és egyéb bankügyi, pénzügyi intézkedéseket ellenőriz. Nyomban felvetődött a kérdés: vajon kell-e Szerbiában is a bankokat szemmel tartó ombudsman? Ha belegondolunk, hogy a gazdasági válság miatt a lakosság pénzügyi helyzete egyre romlik, s évről évre egyre több a bonyodalom a banktisztviselő és az ügyfél közötti viszonyban, egyértelműen rávághatjuk a választ: minálunk is nagyon is elkelne a pénzintézetek viselt dolgait szemmel tartó ombudsman. Ha azt vizsgáljuk, hogy szükség van-e a polgárok jogvédelmére a bankszektor területén, erre is egyértelmű a felelet, hogy bizony jól jönne egy felügyelő szerv, amelynek az lenne a legfőbb feladata, hogy védje a gyengébbet.
Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a lakosság egyre szegényebb, a fizetőképesség határán egyensúlyozik. Az is nyilvánvaló, hogy a szebb időkben felvett kölcsönöket manapság egyre súlyosbodó feltételek közepette kell törleszteni, az adósság napról napra nő, a kölcsönigénylők fizetése pedig csökken. Ebből adódik, hogy előbb-utóbb nézeteltérés támad a hitelt és kölcsönrészletet törlesztők, valamint a banki tisztviselők között. Nem nagy az esély arra, hogy ezt a helyzetet maguk az érintettek zökkenőmentesen tudják majd kezelni, ezért elkelne egy közvetítő, aki az erős és pénzbehajtásra hajlamos bankintézettel szemben képviseli a gyengébb érdekét. Nos ezt a kérdést oldották meg a montenegróiak oly módon, hogy létrehozták a bankokat ellenőrző ombudsman intézményét.
KEVÉS AZ INDOKOLT PANASZ
Nálunk Saša Janković köztársasági ombudsman erre úgy reagált, hogy Szerbiában felesleges lenne még legalább 60 ombudsmant foglalkoztatni, csak azért, hogy a gazdaságot, a bankszektort, az egészségügyet és az oktatást külön jogvédők tartsák szemmel. Szerinte már nálunk ez a szerepkör betöltődött, méghozzá belső ellenőrzési formában, amelyre a Szerb Nemzeti Bank hivatott. A bankszektort teljes mértékben felülvizsgálja a központi bank, s minden gyanús jelre reagál. Valóban így lehet a bankok tevékenységére vonatkozólag, de nem valószínű, hogy az SZNB megvédi az ügyfelet az önkényeskedő banktisztviselővel szemben. Viszont erre a felvetődő kérdésre Veroljub Dugalić, a Szerbiai Társult Bankok egyik vezetője adott választ. Szerinte ezt a tisztséget a Szerb Nemzeti Bank által alapított, a fogyasztók védelmével foglalkozó központ tölti be, ahova a banki szolgáltatással elégedett ügyfelek benyújthatják panaszaikat, s kellő védelemben részesülhetnek. Egyébként Dugalić határozott véleménye az, hogy Szerbiában nem nagy arányban mutatható ki azon panaszok száma, amelyeket indokoltan intéznek a pénzintézetekhez. Az adatok arról árulkodnak, hogy a Szerbiai Társult Bankok nyilvántartása szerint az országban tavaly az első háromnegyed évben 12 millió különböző bankügyi szerződést kötöttek meg, s ezek közül mindössze 750 esetben nyújtottak be kifogást, fellebbezést vagy nemtetszés-nyilvánítást az ügyfelek. Felülvizsgálták ezeket a kérelmeket, és kiderült, hogy az adott szám mindössze 35 százalékában volt indokolt a kifogásemelés. Úgy tűnik, nálunk ez kevésnek bizonyul ahhoz, hogy külön bankügyi ombudsman foglalkozzon az ügyfelek sérelmeivel.
