Sorsfordító történelmi pillanatnak lehetünk tanúi. A bruttó társadalmi össztermék tekintetében Vajdaság gazdasága a szerbiai mögé került – derül ki a Köztársasági Statisztikai Hivatalnak a 2009-es évre vonatkozó, tavaly novemberben közzétett adataiból. Köztársasági szinten a bruttó társadalmi össztermék lakosonként 385 000 dinár. A közigazgatásilag újonnan alakult belgrádi régió tekintetében a lakosonkénti GDP 690 000 dinár. Most jön a lesújtó és megdöbbentő adat: Vajdaság esetében a GDP 366 000 dinár, mindössze 95,2 százaléka a köztársaságinak. A šumadijai és a nyugat-szerbiai régióban 275 000, a dél- és kelet-szerbiai régiókban pedig lakosonként 243 000 dinár az egy főre eső jövedelem.
Ezek az eddig ismeretlen adatok kulcsfontosságúak lehetnek, amelyeket az egész Szerbiának meg kellene ismernie. Ennek tudatában a jövőben semmi sem lehet olyan, mint egykoron. Az a tény, hogy Belgrád község bruttó társadalmi összterméke mintegy 80 százalékkal a köztársasági átlag fölött van, arra enged következtetni, hogy nagy horderejű központosítás van folyamatban. Belgrád gazdasági hatalmának erősödése következtében komoly változás állt be a Szerb Köztársaságban.
Az egykor gazdagnak nevezett Vajdaság a bruttó társadalmi össztermék tekintetében a köztársasági átlag alá esett, majdhogynem 5 százalékos ez a csökkenés, ennek következtében a Regionális Fejlődésről szóló köztársasági törvény 9. szakasza értelmében a nem eléggé fejlett régiók csoportjába sorolható. Ha a bruttó társadalmi össztermék tekintetében összehasonlítjuk Vajdaság és a központi Szerbia összesített adatait, akkor kiderül, hogy Vajdaság gazdasága majdhogynem 7 százalékkal a szerbiai bruttó társadalmi össztermék alatt teljesített.
Vajdaság gazdasági fejlődési folyamatának fékezése 1918-ra vezethető vissza, hiszen azóta tapasztalható a szerbiai uralkodócsoportok nemzedékei között az a törekvés, hogy akár a kapitalista, később a szocialista, majd újabban az új kapitalista rendszer idején megtörjék Vajdaság gazdasági erejét, vezető szerepét. Nos, ez a lázas tevékenység ezúttal meghozta a maga „gyümölcsét”. Kétségbeejtő, hogy Szerbia gazdaságilag fejlettebb Vajdaságnál, de ez nem más, mint az utóbbi kilenc évtized történelmi törekvéseinek hozadéka. Amikor 1918-ban Vajdaság Szerbiával egyesült és Jugoszlávia részévé vált, úgy tekintettek a tartományra, mint egy gazdaságilag fejlett területre, amely ebben a tekintetben Szlovéniához állt legközelebb, és a gazdasági fejlettség szempontjából még Horvátországot is megelőzte, nem szólva a többi tagköztársaságról, Bosznia-Hercegovináról, Montenegróról, Macedóniáról, és természetesen Szerbiáról. Jelenleg a fizetések az egykori jugoszláv tagköztársaságok közül Szerbiában a legalacsonyabbak, még Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban és Macedóniában is többet keresnek, mint minálunk, legalábbis erről tanúskodik a Belgrádi Közgazdasági Intézet 2010-re vonatkozó kimutatása, és most kiderült, hogy Vajdaságban a fizetések még a szerbiai átlagnál is alacsonyabbak.
A tavaly májusában közvitára bocsátott Szerbiai Területrendezési Tervjavaslatban közzétett adatokból az világlik ki, hogy Vajdaság, a maga 1,6 millió hektáros, kimondottan termékeny mezőgazdasági földterületével 62 százalékos termelékenységet tudott megvalósítani, holott a belgrádi körzethez tartozó pancsovai réten mintegy 40 000 hektáron bruttóban kifejezve 26 százalékos társadalmi összterméket teljesítettek. A két déli régióban viszont bruttóban kifejezve mindössze 12 százalékos volt a társadalmi össztermék megvalósulása.
Joggal tehetjük fel a kérdést: mi történt Vajdaságban a magánosítással és a rendszerváltással? Hogyan történhetett meg, hogy Vajdaság a gazdasági fejlődés tekintetében a szerbiai átlag alá süllyedt. Merre tart Vajdaság, valakinek felelnie kellene erre a kérdésre, meg kellene magyaráznia nekünk, hogy mi történik. Mindez addig nem lehetséges, amíg mi hallgatunk, tehát kötelességünk feltenni a kérdést, de ezt részünkről még eddig nem fogalmazta meg senki.
Vajdaság gazdasági ellehetetlenítése, mint említettük, még 1918-ban, az egyesítés után – amelyet egyesek felszabadulásnak is szoktak nevezni – kezdődött, s ez a folyamat mind a mai napig tart. Még 1919-ben, az újvidéki radikálisok Zastava (Zászló) című lapjában, amely sajtótermék leginkább élen járt az egyesülés kezdeményezésében, megjelent egy cikk, amelynek az volt a címe, hogy Könnyezz, Vajdaság. Ebből idézek: „A mi szelíd vidékeinken fosztogatók hadai vertek gyökeret... Ezek kíméletlenül a megfélemlített Vajdaság erejét és velejét szívják...”
Tekintsünk csak vissza újabb kori történelmünkre is, hogy mi történt Vajdaságban. A Köztársasági Statisztikai Intézet adatai szerint Vajdaság részaránya a társadalmi termelésben a köztársasági társadalmi termeléshez viszonyítva 2000-ben 31,5 százalékos volt, majd 2004-ben ez 29,8 százalékra esett vissza, és még mindig a szerbiai átlag fölött volt. Majd következik egy hosszabb periódus, 2005-től 2008-ig, amikor a Statisztikai Intézet valami okból kifolyólag nem dolgozta fel az adatokat, vagy egyszerűen nem tette közzé az eredményt. A 2009-es évhez viszonyítva 2010 novemberében jelentették meg újra, ezúttal már a bruttó társadalmi össztermékre vonatkozó kimutatást a különböző régiókra vonatkozóan, ebből kiderül, hogy Vajdaság 2009-ben már a GDP tekintetében a szerbiai átlag alá zuhant. Függetlenül attól, hogy a korábbi adatok társadalmi termelésről beszélnek, a mostaniak meg a bruttó társadalmi összterméket mutatják ki, tehát nem ugyanarról a kategóriáról van szó, ennek ellenére egyértelmű, hogy a gazdasági fejlődés tekintetében egyik és a másik adat is azt bizonyítja, hogy Vajdaság gazdasága visszaesett. Sőt arra kell összpontosítanunk, úgy tűnik, ez a folyamat folytatódni fog, az is lehet, hogy felgyorsul.
Mit lehet erre mondani? Könnyezz, Vajdaság! Nem! Inkább azt, hogy nyisd fel a szemed és harcolj.
GDP dinárban Index
Szerb Köztársaság: 385 000 - 100 %
Belgrád: 690 000 - 179,4 %
Vajdaság: 366 000 - 95,2 %
Šumadija és Nyugat-Szerbia: 275 000 - 71,4 %
Dél- és Kelet-Szerbia: 243 000 - 63,3 %
