(Szlovéniai tudósítónktól)
Kétféle álláspont is létezik ma az európai pénzrendszer megmentése érdekében: az egyik azonnal búcsút intene az eurónak, újra bevezetné a nemzeti valutákat, így az országok nagyobb hatással lehetnének saját gazdaságuk versenyképességére, a másik pedig kétféle eurót alkalmazna, a déli eurót, melyet a mediterránium államai használnának, és az északit, vagy más néven szupereurót, melyet csupán az EU nyugati és északi államai vezethetnének be.
Vajon kialakulóban van-e, esetleg máris kialakult a valutaháború az Egyesült Államok, Ázsia és Európa között, mi történik valójában a dollárral, az euróval és a jüannal, és milyen gazdasági viszonyban van egymással a három kontinens? Erről és hasonló témákról tárgyaltak a nemrég Portorožban megtartott XII. Üzleti Konferencián. Számos szlovén és külföldről érkezett közgazdász mondta el véleményét a világgazdaság 2011-es felépüléséről és az azzal kapcsolatos prognózisokról.
A témához, többek között, prof. dr. Richard Baldwin, a genfi Gazdaságpolitikai Kutatások Intézetének elemzője, prof. dr. Joachim Scheide, a németországi, kieli Világgazdasági Intézet kutatója, valamint prof. dr. Ivan Ribnikar és prof. dr. Mojmir Mrak, a ljubljanai Gazdasági Kar tanárai szóltak hozzá.
MANIPULÁLT JÜANÁRFOLYAM
A konferencián állást foglalók szerint igaz, hogy Kína rohamosan fejlődik, egyre gazdagabb, s már akkora középosztállyal rendelkezik, mint Európa, továbbra is 500 millió ember a szegények rétegébe sorolható, s ez szociális bizonytalanságot teremt az óriásállamban. Állandó jellegűek a tömeges migrációk az ipari központok felé, s hogy ezt a dinamikát „fedezni tudja”, Kínának elengedhetetlenül exportálnia kell. A „trükk” mindeddig abban állt, hogy az igen alulértékelt valuta mellett a bérek viszonylag kiegyensúlyozottak voltak, így szavatolva az ipar gyors terjeszkedését. A kínai vezetés most attól tart, hogy ha túl gyorsan erősödne a jüan, az államon belüli egyenlőtlenségek miatti szociális feszültség is alaposan felerősödne, ami viszont könnyen recesszióba rántaná az addig szélsebesen fejlődő kínai gazdaságot.
A tanácskozáson elhangzott, Kínának nem érdeke az Egyesült Államokkal kialakított kereskedelmi harc. Előbb-utóbb szükség mutatkozik majd a jüan felértékelésére, ami problémákat okoz az infláció és a túlterhelt gazdaság miatt. Hatalmas külkereskedelmi többlete, felhalmozódott tartaléka van az államnak, s hogy ezt a pénzt ne veszítse el, előbb-utóbb a jüan felértékelése mellett kell döntenie. Ebben az esetben a bérek emelkedni kezdenek, ami maga után vonja majd az árak emelkedését is – hangzott el a konferencián.
SZÁNDÉKOSAN DEVALVÁLT DOLLÁR
Barack Obama elnök azon kijelentését, mely szerint az USA a következő öt évben megkétszerezi a kivitelt, a konferencia felszólalói elképzelhetetlennek tartották, hacsak nem csökkentik a dollár árfolyamát annyira, hogy egy euróért 1,8 dollárt kelljen fizetni. Ez a forgatókönyv korántsem tekinthető kizártnak, mivel a jövőben nemcsak a dollár szándékos devalvációja vezethet elértéktelenedéshez, hanem azt a befektetők hangulatváltozása is diktálhatja. Ez utóbbi senkinek sem tenne jót – egyeztek ki a szakértők.
KÉTFÉLE EURÓT?
Az eurónak nem az a legnagyobb problémája, hogy sok országban használják fizetőeszközként, hanem az, hogy az Európai Központi Bank mögött nem áll egyetlen erős intézmény sem. Ez nem jellemző az angol fontra vagy az amerikai dollárra, s ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell, intézményes hátteret kell szavatolni az eurónak is.



