A nemzetközi gazdasági válság begyűrűzésének idején a politikusok azt ígérgették, hogy Szerbiát nem érinti, elkerüli majd a világválság. Amikor látszott, hogy ez nem éppen így történik, akkor azt szajkózták, hogy a mi gazdaságunk egészséges, mint a makk, igaz, hogy kicsit meginog majd, de komolyabb földrengéstől nem kell tartanunk. Mire nálunk is elkezdett tombolni a gazdasági válság, rendre azt mondták, hogy jövőre jobb lesz. Még nem is olyan régen, néhány hónappal ezelőtt hallhattunk ilyen megjegyzéseket, ezért gondolom, hogy az ország lakosságát mellbe vágta Boris Tadić köztársasági elnök minapi kijelentése, mely szerint 2013 előtt senki ne ábrándozzon arról, hogy jobban fog élni.
Pedig már igazán hozzászokhattunk ahhoz, hogy 20 éve folyamatosan álltatnak bennünket. Miért lennének a mostani hatalomtartók ez alól kivételek, különösen azután, hogy egyre világosabb, hogy jövőre, vagy legkésőbb 2012 tavaszán választások lesznek. Az ilyen időszakot az ígérgetések tömkelege jellemzi, talán ezért meglepő, hogy Boris Tadić 2013-at határozta meg a valamelyest jobbulást hozó évnek.
Nézzük, hogyan látják a helyzetet a közgazdászok. Dejan Erić, a Gazdaságtudományi Intézet igazgatója szerint a politikusok bizony gyakran megkerülik az igazat, mert ez nem kedvez nekik. Be kell vallani, hogy a visszafejlődés időszaka volt az elmúlt két év, és hosszabb periódusnak kell elmúlnia, hogy a gazdaság egy kicsit helyrerázódjon. Mert nálunk nemcsak a kívülről begyűrűzött gazdasági válsággal volt gond, hanem a majd egy évtizede felhalmozott belső válság is gyötri az országot. Ennek egyértelmű jele, hogy az államvezetés részéről még mindig nincs meg a készség ahhoz, hogy konkrét reformot hajtson végre, ami most a közelgő választások miatt, szinte biztosra vehető, hogy még eltart. Mint ahogy arra is esküdni mer a szakember, hogy bizony a közfogyasztás még növekedni fog a lakosság kárára, mondjuk a választási kampány miatt, ami természetesen súlyosbítani fogja a helyzetet. Talán a legnagyobb gond, hogy a magánosítás nem céltudatosan, gazdasági érdekek figyelembe vételével történt, hanem öncélú magánosítás folyt. Pedig Zoran Đinđić, egykori kormányfő még 2001-ben megmondta, hogy Szerbia gazdasága fellendülhessen, a termelékenységnek évente 13 százalékkal kell növekednie. Nos ez egyáltalán nem valósult meg, mondhatni, 10 év alatt jó, ha elértük a 13 százalékot. Mindezt tetőzi, hogy a magánosítási mutatók arról tanúskodnak, hogy az ipart teljesen ellehetetlenítették, s ennek következtében az ország elszegényedett. Így egyértelmű, hogy nem várhatjuk, hogy a 2011-től jobban élünk majd, mint az idén. Sajnos inkább azzal kell számolnunk, hogy jövőre a dinár értéke tovább csökken, ezzel arányosan a fizetésünk is kevesebbet ér majd, és bizony szembe kell néznünk a ténnyel, hogy az infláció legalább kétszámjegyű lesz. Tehát jövőre még rosszabbul fogunk élni, mint az idén.
