Jó fél évvel ezelőtt egyre-másra azzal kecsegtettek bennünket a politikusok és a közgazdászok, hogy jövőre jobb lesz, enyhülni fog a válság, túl leszünk a nehezén. Nos, a minap megtartott Mi vár ránk 2011-ben? elnevezésű tanácskozáson, amelyen az ország legelismertebb közgazdászai vettek részt, kiderült, hogy mindez nem igaz.
Általános megállapítást nyert, hogy ennél rosszabb is jöhet, mint amiben az idén részünk volt. Például Miodrag Zec közgazdász professzor szerint meglehetősen nehéz év elé nézünk, fel kell készülnünk arra, hogy még az ideinél is rosszabb körülmények várnak ránk jövőre. Határozott meggyőződése, hogy a politikusoknak nem szabad tovább álltatniuk a polgárokat, hanem szembenézve a valósággal, közölniük kell, hogy milyen súlyos gazdasági helyzetben van az ország, hogy ez senkit se érjen felkészületlenül. Egyébként az a határozott álláspontja, hogy a mostani súlyos gazdasági válsághelyzetért – ugyanis a térségben nálunk a legnagyobb az infláció és legalacsonyabbak a keresetek – kimondottan a kormány hibáztatható. Végső ideje, hogy az immáron 10 éve tartó reformfolyamat során végre az állam reformjára is sor kerüljön és a dolgok rendeződjenek.
Ljubomir Madžar ismert közgazdász is kifejezetten borúlátó, becslése szerint 2011-ben legalább kétszámjegyű lesz az infláció. Ugyanis az infláció begyűrűzése továbbra is elkerülhetetlen azon egyszerű oknál fogva, hogy az állam nem rendelkezik olyan eszközökkel, hogy befolyásolhatná a fogyasztást, avagy összhangba hozná azt a termeléssel. Előfordulhat, hogy a fizetések és a nyugdíjak befagyasztását feloldják a jövő év elején, viszont a szomorú valóság az, hogy előbb-utóbb ismét kénytelenek lesznek a korábban foganatosított intézkedéshez folyamodni.
Aleksandar Stevanović közgazdász szerint 2011-ben nem lesznek meg a feltételek ahhoz, hogy jobb körülmények közé kerüljünk, nem lesz kevesebb pénzünk, és az életszínvonal egy tapodtat sem fog növekedni. Nemcsak a keresetekkel van gond az ő meglátása alapján, hanem sokkal nagyobb problémát jelent a munkanélküliség növekedése, hogy egyre kevesebb az úgynevezett kiegészítő vagy pótmunka lehetőség, rohamosan csökken a beruházások száma, s ezzel arányosan az életszínvonalunk lassan eléri a békaperspektívát. Ahhoz, hogy mindezt el tudjuk viselni, türelemre, visszafogottságra és nagy lemondásra lesz szükség, kérdés, hogy vannak-e még ilyen jellegű tartalékaink.
